Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

tatták a szénát és már eladták őket, az idegen országban a csempész már ki is fizette az árukat. A csempészeket senki nem merte bántani. Hogyha a legkisebb mértékben megbántotta őket valaki, rövid időn belül súlyos anyagi kár érte őt. Aifelmann Ármin az egyik istensegitsi zsidó azt merte mondani hogyha rábíznák, egy hónap alatt kiirtana minden csempészt. Nem telt el három hét és két szép almásszürke lova tűnt el az istálóból. Amikor ezt az egyik csempésznek elpanaszolta az így válaszolt: „Verje meg az Isten a tulajdonost!" Ezt három nap múlva a csendőrök lólopás miatt letartóztatták. Meg is büntették. Amikor büntetésének leülésére bevonult, csempész társai muzsika szóval kisérték el. Terménnyel is mesterkedtek. Ezt úgy csinálták, hogy saját termésüket nappal hazaszállították, éjjel pedig az uraság földjéről saját földjükre hordták a termést. Tehát a föld kétszer is termett nekik. A csendőrök mindenütt keresték az ellopott terményt, csak ott nem, ahol volt, kinn a mezőn. A csempészek minden faluban tartottak olyan szegény embert, aki a lopásokat, ha szükség volt rá, vállalta. Még a büntetést is leülte. Visszaeső bűnösségnél arra hivatkozott, hogy sok gyermekes nagyon szegény, az éhező gyermekek vitték rá ilyen cselekedetre. Családját az illetékesek bőven ellátták mindennel, még az elvesztegetett időt is megfizették neki. Ennek az életmódnak egyszer csak végeszakadt. 1906. farsangján egy elveszett tinó után kutattak a csendőrök. A tinót nem találták meg ugyan, de Ferenc János Ferencnél egy pár olyan hámra akadtak, melyet az illető nem tudott igazolni. A csendőrök magukkal vitték Marecelbe. Nem lehet tudni mi történt ott, de a csendőrök határmenti községekben több híres csempészt letartóztattak. Az ügyesebbek elmenekültek, sokan Kanadáig meg sem álltak. így indult el a kivándorlás áradata.