Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

miért teszi ezt, hiszen ő a falu egyik legazdagabb embere. Azt felelte : látszólag gazdag vagyok, de érzem, hogy unokáim már molduvázók lesznek. Nagyapánk igazságtalanul szerzett vagyont hagyott ránk. Ezen nincs Isten áldása. Bármihez kezdünk szerencsénk nincs. Isten büntet hetediziglen is. A csempészés Bukovinai jellegzetesség volt a csempészés is. Ebben nem állottak egyedül. A románok és a ruthének is űzték, mert könnyű és jó kereseti lehetőséget jelentett. A tiltott üzletezés a dohány egyedáruság bevezetésével kezdődött. Nemcsak a szabad dohány termelést tiltották meg, de a dohányt nagyon megdrágították Ausztriában. Moldvában könnyen lehetett dohányt kapni és olcsó is volt. A módja: néhányan összeállottak, titokban átszöktek Moldvába, ott megvásárolták a dohányt. Egyiknek a zsákját megtöltötték kenderkóccal. Ez volt a falazó. Ennek úgy kellett a bódé mellett a határon átmenni, hogy az őrök lássák. Amikor megállást parancsoltak, de az futni kezdett, üldözőbe vették. Ezalatt a többiek, a dohánnyal megrakottak átszöktek a határon. Akit elfogtak, a kenderkócér nem büntethették meg. Az átcsempészett dohányt jó pénzért könnyen el lehetett adni. A hivatalos dohányárusok, a zsidók kerültek nagyon nehéz helyzetbe, mert az ő dohányuk senkinek sem kellett. A fináncok házkutatást tartottak, rengeteg csempészett dohányt foglaltak le és semmisítettek meg. A csempészés csak akkor szűnt meg, amikor a határszéli lakosság részére Gr. jelzésű olcsó dohányt kezdtek árusítani. A dohány után a sertésekkel, majd a marhákkal való csempészet következett. Nemcsak vásároltak, de lopott árut is vásároltak, azzal üzleteltek. Megtörtént, hogy ma még szántottak a lovakkal, másnap már a határon túl húzták az igát. Történt olyasmi is, hogy a lovak még a határon túl az istálóban ropog-