Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

nule de acuma eu si tu, tu si eu. Ezentúl én és te, te és én, szabadok vagyunk, akinek munkás kéz kell, fizessen. Dézsma Egy másik népnyuzó eszköz volt a dézsma. A jobbágyság a roboton kivül a terményeknek egy tizedét köteles volt a földesúrnak beszolgáltatni. Bukovinában ráadásul dézsmát szedtek az állatok után is. Ezt a munkát egyes községekben rendszerint a bírók vállalták el. Mivel jó jövedelmet jelentett ez a vállalkozó részére, az állást akárhányszor megvásárolták, a legtöbbet ígérőnek adták. Volt nagy tülekedés, mert az állás elnyerése után vígan lehetett seftelni. A dézsma fizetése elől csak az kapott felmentést, akinek terménye elpusztult vagy állatai döglöttek meg. Erre azonban ritkán került sor, csak akkor hogyha a Bezirkhauptmann, a szolgabíró emberséges volt. A földesurak azonban rendszerint jó barátságban voltak a hivatalos emberekkel és azt csináltak amit akartak. A dézsmabiztos köteles volt a terményt és az állatokat számba venni, a hányadot kiszámítani, beszedni, raktározni, a földesúrnak beszállítani, illetve elszámolni. Ugy a beszedésnél, mint az elszámolásnál olyan módszert alkalmaztak, hogy mindegyik hirtelen meggazdagodott. A dézsmabiztos javadalmazása a következő volt: 1. mentesség minden robottól és dézsmától 2. a beszedett dézsma tíz százaléka, mint fizetés 3. bizalmas megállapodás, mely szerint, hogyha terméketlen esztendőben a dézsma mégis 100%-ban befolyt, a dézsma fele. Tehát a biztosnak érdeke volt jól dolgozni. A dézsmabiztosok májusban összeírták az állatállományt és kötelességgé tették a földesúr részét augusztusban beszállítani. Az nem számított, hogy közben az állatok esetleg elpusztultak.