Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

is, hogy kis gyermeke ruhája alá rejtve a lapos üveget, lopott be pálinkát. A pünkösd harmad napi kihallgatás és botozás alkalmával Szentes György, az egyik fogoly, mintegy megjövendölte: „Vigyázz te hóhér, mert még ebben az évben vége lesz a hatalmadnak!" Még az nap hazafelé kocsikázás közben valaki rálőtt Wolanskyra. A golyó Wolansky kalapját érte csupán, de elájult és annyira megijedt, hogy két kihallgatáson nem jelent meg. A botozó bizottság egyik tagjának biztatására még az elfogatás első hetében panaszos írást szerkesztettek és azt a császárnak küldték. Az írást egy 12 évet szolgált, leszerelt székely katonára bízták, aki gyalog indult el Bécsbe. A dolgokról csak a dézsmabiztos, Szőcs György nem tudott. Mikor megtudta, hogy mit csináltak, jelentette a dolgokat Wolanskynak, de ő így felelt : „Isten az Égben, a császár Bécsben, a Gubernium Szebenben!" Makray Péter a megbízott hat heti gyaloglás után Magyarországon keresztül jutott el Bécsbe. Az ott levő ezredparancsnokánál jelentkezett, aki volt katonájának kieszközölte a császár elé való jutást. A császár megdöbbenve hallgatta az élő szóval is előadott panaszt. „Hiszen nekem, - mondta a császár - ellenkező értesüléseim vannak!" Intézkedett, hogy Wolansky a „serbinci hóhér" - az utóbbi időben már csak így nevezték - személyesen jelentkezzék. Wolansky nagyon dühös lett. A hatóságot hibáztatta, hogy miért nem figyelmeztették, ez a nép a császár kegyeltje. Megállj Makray és te is gubernátor, jöjjek csak vissza Bécsből ! Wolansky azonban csak Lembergig jutott el, ott a császártól féltében megmérgezte magát. Az örökös, az ifjú Wolansky okult apja példájából, és a kényszerűségből igyekezett emberséges lenni. 1848-ban, amikor a jobbágyság megszűnt, az elöljárósággal próbált alkudozni, hogy legalább ebben az évben maradjon a robot. Szőcs János azonban románul azt mondta neki : Dom-