Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

kislány meg a hätän | aszongya: — Vigyázzon, mer egy nagy kutya belöki a sáncba. De ő nem látta. A lyán meg látta. Arra a szóra, aszongya, hogy mán lökte is. De a vót a szerencséje, hogy nem vót berúgva, mer akkor vót kisáncóva a sánc, kiásva és akkor átugrotta. Hát megint a lyány megint meglátja. Aszongya: — Megint itt van a kutya apu! — aszongya. Osztan akkor — nem is apunak hittak, hanem édesapámnak híta —, megint lökte. Akkor is átugrotta. Úgyhogy háromszor próbárkozott és nem tudta egyszer se belelökni a sáncba. Aszondta a nagyapám, hogy ez igaz vót!" (26) 935 Egyszer gyüvünk haza Baksa Janival kocsival. Egyszer csak emelődik a kocsi, emelődik, olyan szépen megfordították a kocsit kerékvei felfelé, de a ló se nem prszükölt, teljes csendbe ment mondom, én meg a kocsi alá kerültem. Jön utánam Baksa Jani a másik kocsin. Mi van veled, azt mondja. Mondom neki. Aztán felállítottuk szépen a kocsit. Alig megyünk tovább vagy 8 métert, megint újra felborították rám a kocsit, kereke felfelé. Nem is mertünk többet felülni a kocsira. Gyalog gyüttünk be a kerülőhöz, a ló vezetett be bennünket. Mondjuk aztán, hogy mi van. Hát azt mondja, ő is volt így, még a nap se volt lemenve egészen, elindult, hogy már begyün a pusztára haza. Estétől reggelig, reggel 4 óra után tudott a lakására bevergődni. Addig mindig csak járkált. (53—Pócs) 936 Nagyapám hajtotta haza a lovakat és úgy olyan helyen kellett hazafelé jönnije, ahol régen sírok vótak. De ott ő nem tudta a lovat túlhajtani, akar hogyan próbálta, nem ment. A ló úgy fődobta magát, és ott döglött meg, nem ment tovább. (15) 937 "Sőt, többet mondok! 16-ba — úgy híják, hogy Petróczy János, itt a szőlők alatt — ott vótam náluk gulyás. No mosténg az öreg János bátya aszongya nekem, hogy : — Gyerek! Akarsz-e látnyi valamit? — Dehogy nem akarok hát. — mondtam. Ha maguk lássák, mondom én is hagy lássam valamit. No kérem hódtölte vót. Kiálltunk a kapuba. De még nem vót setét. Olyan jó szürkület vót. Hintón gyött onnan a szőlők alól. A lónak a patkójának a, ahogy ment a kövesúton, ezt rendesen lehetett hallanyi. De lovát a hintóba nem láttuk. A. . ., mán a hintó előtt. A hintó teljes egészibe láttuk, de se benne ülőt nem láttunk, se a lovát nem láttuk. Csak