Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

hogy, ahogy verte le a | lábát a kőre, ahogy futott. Ezt mind holdtöltekor láttuk. I Hogy osztan ez mi vót ez, vagy hogy vót ez? Hát mind gyerek ez — hát mán nem gyerek, mán tizenhárom esztendős vótam. Eztet nagyon megfigyeltem. .." (18) 938 Bementek az emberhez az ajtón, odamentek hozzá, mondták neki, hogy kiveszik az oldalbordádat és — aszongya — vesszőt teszünk helyébe. Akkor mindig az ember ordított, bejöttek hozzá, öcsém feleségi, bementek hozzá ketten, jártak hozzá többször is. Még a házat is megszentelték, hogy ne jöjjenek. (14) 939 "Ez ném régen történt, az még fiatal a. . . asszony. Még most nősűt a fia néki, akit én beszélek. Itt lakott először Keszibe, most már Marakogyin lakik. Osztän este eljárt hozzájuk, éccaka, égy asszony. Mán annyira vót, mán annyira reszketett mikor besötétedett. No, aszongya, majd ő la. . . , alszik középen. Mán az anyja is mondta néki, az ura még majd mellette, ő meg a másik oldalon mellétté. A többihe ném nyút, i csak éppen őt bántotta. Osztan valahogy az ura is, vagyaz anyja — mán ném tudom, hogy melyik —, valamelyik észrevette. Osztan míg izé. . . (Férje: Visszakézrő) visszakézrő megkapta. Meg tudta kapni. Osztan, hogy ő ném tudott semmit se csinányi, csak azt mondták neki, hogy majd reggelre várjak fokhagymás pirítósra. Osztan az asszony elment! Pípos Mari néne. (Férje: Ehe, Pípos Mari néne, tudom.) Pípos Mari vót elő. . . - No, aszongya, ha hítátok fokhagymás pirítósra, most mán adjatok (nevet)!" (26) Lásd még: 776, 807. 940 "Az, akinek rossz a szemi, mert háromszor, négyszer választották, annak lesz olyan a szeme." (5) 941 "Vót nálunk egy öreg cigányasszony, Zsófinak hívták. Nekem vót ez a fiam most ötvenhárom éves, aki Karáncs alatt hentes, akkor vót kicsi. Oszt édesanyám — szopós volt no —, oszt édesanyám mondja nekem, hogy ha Zsóka néne gyön: - Takard le ezt a gyereket, nehogy megnézze. El is gyött Zsóka néne, a cigányasszony, mindég itt kuporodott le a küszöbre. Hát látta, hogy én takarom le a gyereket, Zsóka néne. - Hát édesfiam, ne takard be, hadd nézzek rá, ne félj. Nem nézek rá aszongya, tudom én azt, aszongya, de nem nézek rá, legyél nyugodt, aszongya. Azt mondta nekem. Es meg is halt a gyerek, akire ő akart, hogy ránézzen! De tetszik tudni,