Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

904 Nagyapám ment hazafelé és három kisasszony ment fel a kocsijára. "A füves kertnél. Három kisasszony, aszongya, a lovakat állig bírta fognyi, mer két lábra állták mind. Osztan csak | úgy szaladtak, alig bírta megfogni. — No megállj, aszongya, most szaladunk, aszongya, addig míg bírunk — aszongya. Nem mentek le a kocsiró. Hát, aszongya, a galagonyásnál (gulyás) akkor abbahádták á lovak a izét, a szaládást. Les hátra, a három kisasszon sehol sincs. Mán amott ment felfelé a galagulyâsba ja. Ott a keresztfánál tana. . . izé, a Füvöskertnél mentek fel. Osztan aki, az a kereszt - addig gyöttek otténg, mán a keresztnél mán nem vótak. A három kisasszony, kalapos kisasszony. Osztan mán jó messze a másik dűlőre, dűlőbe vótak mán árrá." (26) 905 "Egy másik alkalomkor megint csak újfent úgy vót. Akkor még egy öreg tót asszony — olyan cserépkorsók vótak, olyan két literesek, pälyinkäval -, aszt mondja neki, a nagybátyámnak, hogy: — Pityi pálinka, pityi pálinka! — aszt mondja. Szóval,hogy igyon pályinkát. — Ném kéli nekè'm a pályinkája. — aszongya. Még gyerek vót. Nem kell nekem a pályinkája, aszongya. Egyre kinágassa. Hát osztan a gyerek meg otthadta, osztan elgyött, az az illető asszony meg, beugrott a vízbe, egy nagyot loccsant — már a Dobroda, ami van ez a paták —, loccsant, oszt ném látta többet semmit a gyerek. Ezt is megmomdta a, a nagyapámnak. Pälyinkäval kínálta egy öreg tót asszony | Mè'g akarta rontani vele." (25) 906 "Hogy itt a Nagypátákon, mikor mentek át este, éfélkor, menyecskék ott csalogattak a | embereket, hogy: Pityi pálinus! — Hogy pálinkával csaltak, hogy: Pityi pálinus! Hogy milyen szó ez a "pityi pálinus"? Hogy úgy csalogatták, hogy pityi pálinus. (gy: És akkor mentek utánuk?) Hát azt, oszt nem tudom én azt mán, hogy." (33) KOVÁCS 907 "Megvasalta a lovat (nevet), megvasalta a lovát, osztan nem ment a ló sehova se! Aki, aki meg olyan kovács értett hozzája." (25) 908 "Losoncbó hozták a nagyanyót, két kocsin jöttek, egyszer csak megálltak, se ide, se oda. Ott a keresztútnál álltak meg, nem tudtak jönni, megbabonázták, hogy idejön. Nem tudtak mit csinálni, és akkó hívtak egy kovácsot, aki odajött és odaütött a kocsi küllőre, akkó oszt elindultak." (2)