Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

asszo' házára, a forgószelet, mer nem adott neki ivóvizet, meg alamizsnát. (51) 892 Egy ádvéhtyi délután beköszönt a házba egy hosszú lábó, fekete ruhás szemé'. Má az őtözettyirő jedzettem rá. Különös fekete ruha vót a testyin. Látnyivaló vót, hogy csak garabonc lehet. Beköszönt tisztességesen, majd oszt kérdezte, szállást, meg ennyivalót tudok-e adnyi. Persze hogy aszontam, lesz szállás is, meg ennyivaló is va'. Jó körőnézett, ahogy begyött, hoztam be neki kóbászt, me' szalonnát. Egyélére bevett egy szá' kóbászt, majd oszt felült a kemencére. De nem beszé má avval az aleluja se!" — Aztán nem is kérdezgette, hogy honnan mi járatban van - vettem közbe. - "Bijony, én nem kérdeztem. Nem jó az Ülyet faggatnyi, ha eccer nincs kedvi a szóho. Csak rá kell hagyni, ha akar, maj magátó szó. (54) 893 Eccer a szomszédasszonyomho begyött egy fekete ruhás, hosszó lábó, kódos félé ember és egy kis aludttejet kért, mer hogy nyári forróság vót és látta a tejes fazekakot az ágasra kirakva. Szomszédasszonyom a vándor kódost nem sokba vette és így válaszolt: "Jó ember, nem tudok a tejvei babrányi, mer láttya kenyeret sütök, most van a kemencébe! Menjen máshova." Evvel az ember elment. A szomszédasszo' mennézte a kenyeret, hogy sül-e mán, de csak elámékodott, mikor melátta, hogy a kenyér má rnmd-mind me van feketedve, annyira megégett. így állott rajta bosszút a kódos, aki biztosan garabonc vót. (55) 894 "A: Énnekem még a nagyanyám mondta, beszégette, hogy egy udvarba lakott egy garabonciás diák. Osztan aszongya, hogy elé. . . oszt kiment a bikkbe - ez Litkén vót, ez nem itt vót. Kiment az erdőbe, kiment a Bikkbe, osztan ők meg elévették a könyvet az ő könyvit, a garabonciásnak à könyvit. Osztan, aszongya, olvastak belőle. Hát csak, aszongya, nagy felhő kerekegyik. A garabonciás, aszongya, lélekszakadva szaladt befelé: - Az Istenért! Mit csinálnak maguk? - aszongya. Elkapta tőlük à izét, a könyvet, oszt más oldalra fordítottá. Aszongya: - Ha most ekkorára ide nem érek, aszongya, akkor elviszi a falut a víz! Egyszerre elvitte vóna. Olyan eső esett. B: Ott nyitották szét, ahol a legrosszabb vót! C: Hát a garabonciás, az, szóval ilyen vótak. Még | mint amit említettem, hogy egy fiatalembert elvitt magával. Két, két esztendeig, két