Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

esztendeig vót (nevet) vele, oszt elengedte. Hogy osztan mit kapott érte vagy mit nem?" (26,27, 25) 895 A garaboncásról egyszer azt hallottam, hogy egyszer bement egy faluba. Kért enni és lefeküdni aludni. "Ellopta egy gyerek a könyvit és annyira ő aludt a garaboncás, hogy a, ellopta a gyerek a könyvet. Hogy oszt olvasta, leolvasta a felhőt az égről, majd le szakadt olyan felyhőbe borult a. . . az ég. Osztan akkor felkötötték a garaboncást. Mindjárt elvette a könyvet a gyerektől, oszt visszaolvasta, úgyhogy nem lett osztan. . . — er ilyeneket mán hallottam. Ezt mán hallottam." (45) 896 "(gy : Beszéltek itt az öregek a garaboncásról?) Apósom beszélt a garabonciásról, de mán nem is emlékszek, arra se, hogy emlegette. Áztat emlegette, hogy | valamikor, valami uraságnak vót valami nem tudom, hogy hányas fogatja. Oszt a garabonciás | — várjon - oszlopot tett a fogat elejibe. A nagy kára | megdöglött a .. . vagyis meghalt az ember, aki a lovat hajtotta. Még a lovat is, nem is tudom mán, hogy megvadultak-e, vagy elszaladtak, vagy megdöglöttek, vagy mi lett velők. így emlegette — hogy garabonciás - az apósom." (43) 897 Sebő Jánosnak egy garabonciás megmutatta a helyet ahol sok kincs volt elásva, de éjjeli sötétségben Sebő J. nagyon megfigyelt mindent mert ismerte azt, de amikor kereste hogy majd felássa nem találta meg, mer a sötétség megtévesztette. Azért nem tudta a kincset megtalálni. (MNT 23) 898 "Arról is meséltek (nevet), a garabonciásról, (gy: Miket?) Hogy fölkapták a gyereket a szélbe, egy nagy fekete madár, így mondták, hogy madár vót. (gy: A garabonciás?) A garabonciás, hogy osztan szárnya is vót, fölkapták a gyereket, oszt el is vitték." (11) + Garabonciás racionális magyarázata: 1001 MENYECSKE, KISASSZONY 899 "Akkor aszongya | máskor egy kis tarka kutya. Mindég ott, mikor mán kiértél a kotrozóru, oda a kútho, aszongya, hogy az a kiskutya mindég ott ott dörgölődzött a lábáho, dörgölődzött, dörgölődzött, dörgölődzött, dörgölődzött. — Eriggy mán innen kutya! — aszongya — Nem is tudok tőled mennyi. Veszekedett a kutyára. Mikor a Nagyhídho értek, egy nagy menyecske lett | belőle. Megfogta apámat, hogy majd behúzza ja Patakba. Apám meg osztan aszongya, hogy: — Majd szólok mingyá - aszongya — (...) Krisztuskämnak! Mondja