Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
meglátta a szőlők alatt, hogy jön egy hintó. Négy fehér, vágy fekete ló, mán nem tudom. De négy ló vót benne. Osztán azt mondta: — No fogadjunk, mikor ideér a hegy alá, akkor mind a négy ló megáll egyszerre, de nem mozdul sehova! Hát úgy is vót, mikor odaért a . . . Minő Laci mán, na? - Bagulya Laciéknák a házuk elejbe, akkor megállott mind a cövek, se ide, se oda nem mozdult. Akkor leszállott a kocsis a kocsiról. Az ülés alól kivett egy kisbaltát, háromszor körülment a kocsin, megállott a ló előtt, osztan odakoppantott hármat a rúd végire. Akkor az ember lezuhant a toronybú, a ló meg elindult, csak oszt ment tovább." (14) 846 (gy : A kocsis és az ács történetéről mit hallott?) "Na kérem szépen! Hogy ki vót az az ács, vagy ki nem vót az az ács kérem szépen. . . No de az rá is fizetett, mert a kocsis, az is tudott, kérem szépen. Jött kérem az úton a kocsiján, oszt ott odafönt, ahol dolgoztak, azt mondta a ... a koma — hát én is csak hallómból tudom, mert én sem láttam -, hogy azt mondta, hogy: — No figyeljetek! — urat hozott a koma, valami úr, még akkor az urak hintóba, ugye. Figyeljetek ide, majd megállítom a komát! Úgy is vót, kérem szépen. A koma - oszt mit tudom én,mihe nyúlt, vagy mit csinált-e, nem csinált-e, — elég abbó,hogy megállott a hintó. A kocsis meg felszót, kérem szépen oda,hogy: — Engedjenek el, mert aki ezt csinálta, ha nem enged el, le fog fordulni a torony búi! Hát nem szóltak semmit. — No, nem engednek el? Nem. . . nem szóltak semmit. A kocsis kérem benyúlt az ülés alá, kivette a kisbalatát, elment a kocsirúdho - elő van, tetszik tudni, ezt a ... -, ráütött a rúd végire, mán a koma hempergett is, leesett és meghalt. Ha az hazudott, aki, hazudtak akik ezt beszéték, én is hazudok." (41) 847 "Karancskeszi templomot valamikor zsindelyezték. No, akkor is valamelyik úrnak a, a kocsisa ment erre, az urat, az urat vitte négyesbe. No, de az is egy belevaló kocsis vót, mer mikor a hegyalja alá értek, a négy ló méttorpant, se ide, se oda. i Az egyik tetőfedő a toronyba odaföl: — No hát, aszongya, ez is uraság?
