Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

Akinek a négy lova ezen a kis párton nem bírja kivinni a izét, a hintót meg a gazdáját? Hát annyit mondott nagyapám, hogy — még akkor ő se vót, csak mán hallotta az öregektő —, hogy a kocsis felszót, hogy: — Idefigyelje jó ember! Engedjen el addig, még nem késő! De a izé, a | tetőfedő, az ács leszót a toronybó: — Éntőllem mehet, én nem háborgatom! Se még nem állítottam, se semmi. Felszólította háromszor a kocsis, hogy engedje el, mer megjárja. Hát kiröhögték a kocsist. A kocsis oszt lekelt a bákró, kivette a jó fogmégbáltát! Az a két első lovat egy kicsit ódáira fordítottá, rábászott hármát a izére, a rúdnak az orrára. \ tetőfedő egybő fordult le a izérő, a tetőrő! Úgyhogy alig bírt fölugranyi a, a bakra, hogy a lovakat még tudja fogni. | | Szépen fölkérte, hogy engedje el, addig míg hiba nem lësz! De a tetőfedő azt hitte, hogy valami hülyével ván dolga, aki nem ért ehé a dolgokho, hogy majd most mélleckézteti De amikor háromszor odáb aszott a rúdorrárá! Egy bú lefordolt a | tetőfedő a toronbú, úgyhogy szörnyet is halt." (18) 848 "A: Azt ismertem azt az embert is még beszé, beszégette. . . B : (közbevágva) Hát azt is beszéték, hogy hát akkor az is itt történt Keszibe, hogy méwerte az izét, a kocsi rúdnak a végit, oszt lezuhat. A: Ja, az is, az is vót. (gy: Hogy volt?) Úgy vót. . . Mikor a, a Keszi tornyot csinátak, vót ottan két mester, aki csináta, de mind a kettő olyan értelmes è'mbër vót, aki értett illyenhe. Oszt innen Litké félő gyött egy úr négylovas fogaton. Hát oszt, hogy ők nézték: — Te, aszongya, én azt megállítom, ezt a kocsit, megállítom. Ne büszkélkedjen annyira — aszongya. — Aj, hagyjad, aszongya, hagyjad had menjenek. — Nejj, én megállítom, aszongya. Hát mikor odaér a templom alá, se ide, se oda a két ló. | De a kocsis is értett ám valamit! B: Még többet biztosan. A : Felkiáltott néki : — Hé, aszongya, eresszél el, eresszé el, mer baj lesz! Az úr, mer az úr meg osztan, hogy hat: — Mi lesz véled, mi lësz velëd? Hát nem mégy? Hát azt akkor kiáltott föl neki,hogy: — Hé, eresszé el, aszongya, mer baj lesz!