Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

kapun, hanem a kapun keresztül mentek be. Mikor az udvarra értek, megint kifordult a ló, a ló a hámbó. (gy : Hogy hívják ezt?) A: Nem tudom! Mink csak apónak hitük. B: Kalena János C : Barta János B: Idős Barta János A:Nagyanyámnak vót az àpja. (B: Az egy nagy derék ember vót.) No osztan, az uiaság — ez, ez így évelején vót -, egész évire kifizette a bérit neki, oszt elbocsájtotta. B: De akkor tudták még az uraság, mer a fülibe szólt valamit Losoncon a lovaknak. Igen a ló fülibe, és mikor idegyött, megdöglött a két ló, csak akkor tudta meg az uradalom, akit hozott, hogy döglött lovon gyöttek. A: De így mondta. . . , apusom mindég így emlegette, hogy az ostorába vót neki - ők így mondtak —,hogy bűbájosság. Hogy oszt az mi vót? A tudomány, mán mink úgy mondjuk, azon a néven, hogy tudomány." (8,9,7) 841 "Almásiékná, Almási gróféknál vót ő hajtókocsis. Osztan mentek így - mer még akkor Gyarmatra jártak a bíróságra - osztan ezek a nagyurak abba az időbe mind ott vótak Gyarmaton. Hát osztan má, me. . . meg is mondta nagyapám, hogy hova valósi vót az az uraság. Annak a kocsisa, mikor beértek Gyarmatra - négyesbe hajtottak - az egyik ló a hámból kidőlt. Megdöglött. Jelentette az úrnak, hogy mi van,hogy van. - Nem baj fiam, aszt mondja, nyúzzad, nyúzzad, nyúzasd meg, a borit tedd fel, aszongya, a hintóba, úgyis majd leadjuk, aszongya, osztan akkor majd hármasba hazamegyünk. De a kocsis értett hozzája. Mikor elgyött a másnap reggel — vagy mit tudom én mi — ahogy végeztek a bíróságon, szólt neki: - No fiam, fogjál be, majd megyünk. Akkor a kocsis fogta ja lószerszámot, éppúgy befogta a három lovat mint hogyha másik is ott vóna mellette. Akkó visszajáró rávágta a szerszámot az üres lónak a helyire, má a negyedik ló ott termett! De az úr ezt nem látta! Úgyhogy, hét álló esztendeig, hogy - beszégették az öregek — járt rajta azon a lovon. Úgyhogy mikor kifogta, beállt a helyire, a jászolyhoz, de csak meg ' ' védve,mer hát döglött vót,