Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

mán csillogott, mer ugye nagy köd vót. Egy asszony végtül s végig lepedőt húzogatott, végtül s végig rajta. Hát osztan az öregasszonyok kérdezték : — Ki az? Ki az? Meg is ösmerték, hát úgy az öregek ugye. Mink fiatalok hallgattuk. Azt mondja az öregasszony: — Lássátok-e, hogy mennyire ért — aszongya — a tehén he? Azt most hazaviszi, ezt a harmatot a lepedőbe. Kicsavarja alepedőbő a harmatot. Akkor rácsavarja a szénára. A szénán megeszi, osztan sok teji van neki, avval, avval izéte a tejet. Hogy attu sok teji van. De akkor avval még rontanyi is lehetett, (gy: Hogyan?) Úgy, hogy elvitték a másiknak az istállójáho, valahogy elrejtették, hát mán csak úgy lehetett. És akkor az a tehén megette, attól a tehén elvette a másik, a magáého meg hozzávitte a tejet. Olyan, olyanokat csinátak, így hallottuk mink fiatalok. Úgy csavarta ki alepedőbő az izét." (11) 793 "Mit tudjak mondanyi? Még olyan is vót, aki fölvette a zsétárt, osztan — mikor is, no. Mikor szoktak menni? Luca napján — bementek a patak. . . vagy a rétre, oszt vitték a zsétárt. Hát, oszt hogy mér vitték, azt nem tudom. Hogy mán akinek tehenye vót, ugye, hogy több tejet adjon-e, vagy, vagy hát a boszorkányosság vót. Azt csinátak vele." (20) Lásd még: 740, 757; 768 794 "Meg megfogták! Még, odébb megyek az életvei. Még az én anyám lánkori időbe. (Férjéhez fordul: De eztet hallottad, mikor emlegette, hogy az apja mónár vót. . . Mi?) A másik községbe, odavaló vót az édesanyám. És ott ahol most van a lapujtői malom, ott vót egy nagy patak. És kérem szépen az ő apja mónár vót, vizimónár. És meg ő, mikor őrölt, má akkor, ugye, hát má későre járt az idő. No ő aztán akkor becsukdosott mindent, hogy ő majd eljön haza a malomból. Hát aszondja, hallja, hogy köpárölnek, vajat csinátak, köpüröltek. Odamegy en, aszongya: — Te, mit csináltok itt? Mind a hetet megismerte. Heten vótak. — Semmit Miklós bátya, aszongya, várjon csak majd összehúzzuk a vajat, mingyárt, aszongya, maga is kap a suba ujjába. Ollan fehér suba vót valamikor, be vót neki kötve az ujja. Hát tettek is bele neki vajat és aszondta, aszondta az izének, hogy az ő apjának, az apám apjának, hogy csak mondja meg a Borka nenének, hogy ha hazamegyen, rögtön vegye ki.