Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

nek, mer a tehentő véreset fejtek. Hat el is mentem én, hat ollan kíváncsi vótam én is, hogy majd hogy csinálja, de elküldtek onnan. Aszondja, oszt Mari néni, mikor megcsinálta, hogy reggelre, estére jó lesz a tej. Jó is lett! Aszondta nekem, hogy: — Éccaka, tizenkét órakor kigyössz velem a temetőbe, hozod a köpül lőt, oszt neked átadom a tudományt. Mondom: - Jujj-jujj-jujj, dehogy mének én, Isten őrizzen, hogy én áztat megcsinállyam, ki se mernék a temetőbe nézni sem, nemhogy kimenni, átvenni a boszorkányságot! Hát, oszt ennyit tudok." (3) 769 "Egy gergi asszony nagyon kérte a seprőt, mert nem tudott meghanyi, oszt, de a lánya tudta, hogy ő boszorkány, nem akarta neki odadnyi a seprőt, mert ő nem akarta átvennyi a boszorkányságot. Befűtött a kemencébe, oszt behagyította a seprűt. Úgy táncolt az a kemencébe, hogy az borzasztó volt, aszonta. Ezt Borka néni beszéte." (14) 770 "Nene, tudja, ki emlegette mindég ezt, mindig nagyot sokat, Görebes. Hogy mikor, az az idős asszony őneki vót egy picike lánya, Bözsikének híjják, él mai napig. Három nap csigázódott, egyre azt hítta, hogy csak a lányt eresszék hozzá, hogy megsimíthassa. No de ők tudták, hogy ő micsoda, nem eresztették a lányt hozzá. Hanem valami fadarabot, vagy valamit adtak a kézibe (gy: Seprűt?) Nem seprű vót az, ilyen fadarab féle, oszt mikor belehagyították a tűzbe, aszongya, csak úgy jajgatott a fa, ahogy égett. Avval égett el a tudomány." (8) 771 "Mikor meg akart halni, oszt ha csak egy pici szalmaszálat, vagy egy tollseprűt, vagy valamit: — Jajj, fog men mán! Megfogta a másik, arra ment a boszorkányság. E mingyá meghalt."(9) 772 "Vót itt egy asszony, a Mari néni, nehezen halt meg, mert át akarta adni a tudományát, akkó odahajították neki a seprűt, hogy ne tudja átadni a tudományt, osztan azt fogta meg, úgy halt meg." (2) 773 "A Dedák szüle. Egyházasgergén — még akkor Liptagergének híták. Osztan Andris bacsiho én átjártam, hogy hát kellett valamit fuvarba csinányi, átmentem hozzája, oszt egy szombatnyi nap is mentem le hozzá át, át hozzájuk, mer majdnem szomszédosok vótunk. Oszt az öreg mama, má ismerte a hangomról, aszondta, hogy : — Mán Imre fiam, — azt mondja — vedd el ezt a seprűt tőlem mer nem térek. Én odamentem, felvettem a seprűt, oszt letettem odébb. Mán. (Anyósa vót szülémnek Margit néni? - feleségétől kérdezi.)