Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

No osztan a keresztapja mondta neki: — Nem neked való ez — hát mán a keresztapja. De ő minden áron, hogy ő megtanullya. Hát osztan, szombaton este mentek - úgy híjják, hogy Hársas, ott áztat a gödröt — ott vót nekik a boszorkányoknak a találka. De megmondta neki a keresztapja a fijának, mán a keresztfiának: — Keresztfiam, akar minő mézes-mázas szávakot mondanák hátad megett, hátra ne nézz, mer ráfizetsz! Ugye fiatal, a csábításnak nem mert ellenállanyi. Hátratekintett, hogy mégis ki az. Ollyan pofont adtak neki, hogy az egy szemi mindjárt kiugrott! Akkor aszondta az apja. . . , az izé a keresztapjának: — Keresztapám tegyen le, elég a boszorkányságból, nem kéli több!" (18) 767 "El vótak az apósomék szállásolva Tarjánba a Meszesbe. Hát még abba az időbe tizenkettesét dolgozták. Este háttól reggel hátig, vagy reggel hattól este hátig. Hat aszongya, estére járt, no de a lány annyire megtetszett neki, hogy úgy vót, hogy majd ő a lant el is veszi. Hat valaminë fogva a vacsoráját otthon fejeitette. Hát mikor elgyött a vacsorának az ideji, cimborája mondja neki,hogy: — Pista, hát a vacsora? — Jajj, te, aszongya, azt még otthon felejtettem! Aszongya, nem messze vót a Meszes | a Szent István Rakodóho. Trappolt át I hát mellássa, aszongya az apósom, hogy alany akutnál, onnan figyel. De az ajtóba mëg a rengeteg nép ott ván. A duda szól, a menyecskék járják, bő ing, bő gátyá, trotya fékető, meg ez a fárkás fékető. Oszt kérdezi az apósom, hogy : — Hát të mit csinálsz? Aszongya, hogy : - Figyelem, hogy. . . Mán ő is tanolta eztet e | boszorkányságot. Apósom aszongya neki, hogy: — Na, az anyjának a büdös világát (?), most elmének oda, aszongya, osztan mënnézem, hogy kik azok. Mer ő ott rimánkodott neki,hogy: — Pista, oda ne erejd, mer szétszaggatnák! Úgyhogy ő akkor az éccakà nem ett. Amikor hazament reggel, majd mëhhalt éhen (nevet). De el is ment attól a háztól. Úgyhogy. . . Aszondja, hogy ő boszorkánt nem vesz el." (18) 768 "Én egy helyen szógátam, oszt elküdtek engemet — (ezt is tetszik venni?) - elküldtek engemet, hogy mennyek, oszt szóljak Mari néni-