Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

747 "Karácsony boti estén beszólt anyámhoz az ablakon Fecske Borcsa — mert az is boszorkány volt, — Te, nem-e etted az a liba, amelyik ott kiabál az úton? — Hogy volna? Én már régen bezártam az enyémet, — mondta édesanyám. Akkortól fogva az öreg libának nem lett több, csak három libája. Azelőtt volt 9, 10 is neki. Mesélte ugyancsak Zsidai János. Megjegyzi: Fecske Borcsának már az anyja is boszorka volt. (74) + Lucaszékről meglátják : 811 748 BERTA MARI, szóval ez ez tudott boszorkány ózni. Állítólag éjjel megnyomta az embert, mintha gyömöszkölte volna az embert valami, olyan volt. Szőlős Jancsi fiát, aszongyák, megnyomták. Azt mondta erre a felesége, hogy : — Fokhagymával csak kend meg a kilincset, majd megjelenik, mán az aki csinálta. Igaz vót, másnap reggel korán ez a Berta Mari ment oda, olyan elkötésre. Ó rontotta meg a fiút. (46) 749 Mikor meghalt ez a Berta Mari, senki nem mert neki sírt ásni. A lánya hozzám jött el és Takács Andrishoz, mán Bagara Andrishoz, hogy menjünk, mert senki nem megy neki sírt ásni. Elmentünk, estére ki is ástuk, kis is hánytuk neki. A lánya hozott 1 liter pálinkát. Odaadtuk a pálinkát egy kocsmárosnak. Utána meg senki nem akarta beletenni a koporsóba és akkor mi raktuk be, megint. Mikor mentünk ásni a sírt, a férjével, Sándor bácsinak hívták a férjét, Sándor bácsival találkoztunk a faluban. Fizetett egy deci pálinkát, hogy: — No, jó mélyre ássátok! (46) 750 "BOLHA PANNI. (gy: És őróla mit mondtak?) Hát ez, ez ilyen szem. . ., hogy híjjak vót, akire, akire ő rátette a célt, azt osztan | elintézte ő. Ilyen, ilyen szemmel. Megverés, vagy szemmel verte meg, azt mondják. (gy: És azt hogy gyógyították, akit ő vert meg?) Mondom, hogy ezt a mostohalänyomat is így gyó. . . (gy: Ő verte meg?) Hát! Ó ő nézte meg, mikor kicsi vót, el vót oda, mert ez ez a Bolha Panni rokonság ezzel az Ozsvártékkal. meg úgy messzebb ágazatról mán így nekünk is rokonság vót. Osztan mikor hazajött a feleségem — itt laktak idele Kutason e -, osztan elment oda,hogy: — Szép kislányod van, hallottam - aszongya. Osztan megnézte. Kapkodtak mán ők, mert hát hallották amúgy hírit. Kapkodtak má ők,