Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

1024 Nóvák György etesi parasztnak a bicskájában volt a földi ördöge. (. . .) Novak György a bicskáját nem vittë magával, hogy Losoncra ment csizsmát vénnyi, hanem a lajbija zsebibe tëttë, oszt aszonta a feleséginek, hogy állandóvan figyellyë a lajbija szárnya lebëg-ë, amibe a bicska vót. Az asszony állandóvan leste a lajbit, hogy a szárnya mozog-e. Jó estefelé é'ccércsak megálott a lajbi lengési. A zasszony elsivalkodta magát, de má indoltak is az urát keresnyi. Még is tanáták a Vogyfő puszta gödribe, ahol a vízbe vót befojtva, oszt a csizma is a vállán, amit Losoncba vett. (65) 1025 "Oda is jártak fonnyi. Osztan | egy lyány aszondta, hogy nëm bánná mán ő, ördög vóna is, akar mibő vóna, aszongya. Csak legalább mán néki is vóna szeretője, aszongya, mind a tizenegynek van, néki mëg nincs, aszongya. Mindnek feladják az orsót, ha leejti, ahogy fon. Hát nem telt bele. . . Másnap este i 10 óra tájon csak, beko. . .bekopogtat egy csinos legény. Leül a lyány mellé. No, a lány még erőszakosan is, leejtette az orsót. A legény mindig ügyesebb vót, mindég hamarabb felkapta, mint a lány. No oszt, amikor az utolja felé ment a dolog, akkor azt mondja, hogy | Mintha nyúlt vóna a legény érte, de a lány hagyta lenyúni. A látta még, hogy egy ló lába van a szeretőjinek. Osztan megijedt, hogy hát mán mégis csak ló lába van, hát hogy ne? De mindegy, elgyött az idő, mennek hazafelé. Hát a temető szélin kellett, aszongya, keresztü mennyi, a temetőnek a szélitő, haza a lyánynak. Osztan ahogy mennek hazafelé, elkezdi a legény, hogy: — Hódvilág világít, aszongya, halál háta közelít, félsz-e mán te Mariskám? Aszongya: — Hogy félnék, magával megyek. - aszongya. De elmondta vagy háromszor-négyszer míg odaértek a temetőbe. Mikor a temetőbe értek, egy sír még vót nyitva. Odaér. Aszongya néki hát a legény, hogy: — No menjen be Mariskám - aszongya. — Hát hogy menjek aszongya, én nem tudom a járatot. Menjen be mágá előbb, aszongya, majd beadom ai guzsalyomat, meg az orsót is, aszongya, oszt aszongya bemegyék én is. Hát be is mént a. . .? A lány behagyította a guzsalyat, az orsóval még elszaladt. De az orsóról meg a fonal mindenütt úgy húzódott le, ahogy szaladt alany. Hát a legelső házhoz szaladt be, ahogy a temetőhöz közel vót a ház. Hát ott még az öreg bácsi halva feküdt. Oszt ahogy elment a halál oda.