Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

tan beült a farba (?) oszt ment ki. — No nézz szét, azt mondja, hogy hol vagy! Aszongya, hogy ez és ez a banya, hat. . . (. . .). — Jajj barátom, azt mondja, az már régén elmúlott — aszongya. Az már régen, a bánya már régen elmúlott, az ma égy új bánya, azt mondja. Na és az ember az élet.. . élettel ugye, csak halad. És akkor aztán vette magát észre, hogy hát ő hova kerút, ugye hol járkát, kivel járkát. Vagy egy másik aknába mént ki. Ugye kiengedte azt a szellem egy másik aknába, hogy aztán kimehetett (. . .). Ezt a nagy bátyám beszéte, az hogy az az Ülető beszéte néki, öregember vót mán. Mer, mer mán az is bányász vót, meg a nagybátyám meg fiatalkorba vót és ez beszéte néki. (gy: És hogy nézett ki ez az alak, akit elejére állított? Milyen volt? Kicsi?) Kicsi, (gy: Mint a törpe?) Törpe, törpe, permandiinak hittak, mer törpe kisember vót." (35) + Lásd: 1031 1010 György János öreg bányász mesélte, hogy eccer olyan zajt hallanak a bánya mélyén, asztán azt mongya valaki, hogy: — Vigyázni, mer permenkli. így mongyák, az lehet itt valahol. Erre legjobb, ha odább megyünk, mer nem szereti, ha őt láttyák. El is mentek onnan s akkora platnyin, vaslemez, olyan ütést hallottak, hogy az embertő nem származhat, csak valami nagyobb hatalomtól. Mikor visszamentek, hát a platnyin ott vót az öt ujjának a helyi. A permenkli ráütött mérgibe. A permenklit tiszteletbe kell tartani, ott, ahol a permenkli megjelenik, ott vagy szakadás lesz, vagy valami nagy veszély lesz, úgyhogy tulajdonképpen védője a bányásznak. (79) 1011 "(gy: A fejetlen embert hogyan mesélte az apja?) A fejetlen embert? Azt a bányába, mikor a bányába járt - bányász vót — ugye bányába jártak, ott látta a fejetlen embert." (36) MARKOLÁB 1012 "Ott f°

nn van a markoláb, oszt megeszi a napot, oszt akkó sötét van egy darabig." (2) 1013 "(gy

; És hogy volt az, amikor az öreganyja mesélte a napfogyatkozást?) Hát az meg úgy vót, hogy ülen nagy cseréptála vót néki, azt kitette egy székre. Oszt abba a nap. Teljesen mélehetett - én is belenéztem - teljesen mélehetett a napot látnyi.