Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

Oszt így, körülbelü így az egynegyed része a napnak tiszta fekete vót. Csak a többi vót fényes. Aszongya: — No — aszongya — kislányom, nézzed csak itt ezt a feketét. Ez morkoláb, ez eszi meg a napot — aszongya. Azé mondják napfogyatkozásnak. Oszt tényleg olyan homályosan sütött a nap akkor. Az is jut eszembe. Olyan egész homályos vót a nap." (32) 1014 "(gy: Aztán volt az, hogy morkoláb? Az mi volt?) A: Morkoláb? He, he. . . B: Ez csak olyan monda vót. A: Az, az nem tudom, de ugye emlegették úgy a gyerekeknek, hogy: — Megesz a morkoláb. Meg osztän | mikor | mikor napfogyatkozás vót. Úgy szoktak mondani, hogy a napot megette a morkoläb. Mer ugye felyhő mént ra vagy à holdvilág, mint most man a tudósok, aszongya, hogy a föld | a nap és a hold közé jut, akkor osztän elsötétyedik. . . B: (közbevág) Oszt valamikor tényleg morkolábnak mondtak. A: Azé, erre szokták mondanyi, hogy: Megette a napot a morkoláb. No de hát nem sokáig tartott, egy óra hosszáig, másfél óráig, oszt ugye elmaradt. (gy: Hol lehetett megnézni a morkolábot, mit mondtak, mibe lehetett látni?) A: Melyiknek? (gy: Hát, hogy a morkolábot hol lehetett látni?) Hol lehetett látni? He, he hát azt | mikor, ahogy mondom, hogy a nap . . . üveggel nézegettü(k), néztük azt még mikó gyerekek vótunk. Mikor napfogyatkozás vót, vagy hódfogyatkozás vót." (25, 26) + Garabonciáshoz hasonlít: 876 LUCA 1015 "Senki nem mondta Lucát (gy: Miért, mi volt ez?) Mert Lucát, azt boszorkánynak tartották, (gy : MÜyen színű?) Nem látta senki. Csak a, tetszik tudni a képzelet, (gy: Mit tudott csinálni?) Férje: mondták áztat, hogy Luca lity-kop vagy mit. Vótak olyan versek, ezt hallottam." (9,7) 1016 "Ez az a, amit mondok, hogy hogy olyan nő volt, aki férfiakkal nem közösült sosem, ezért mondták rá, hogy szűz szent Luca..."' (35) 1017 Lucakor nem szabad kenyeret sütni, se fonni, se lugzani. Lucakor egy háznál lugzottak. Luca meg odament nagy zöld mentébe, és mindig öntözte a forró vizet a ruhára. Egész éccaka öntözte — szétiugzotta a ruhát. (80)