Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A hiedelemszövegek néhány kérdése
gyűjtött szövegek vizsgálatában a folklór szöveg mai adaptálódásának néhány jellemző jegyét kívánom összefoglalni. Ha a foklór alkotásokat, szövegeket egy hagyományozódási lánc elemeként fogjuk fel, akkor egy olyan komplex folklór modellre van szükségünk, amelyben az egyes szövegek különböző faktorok eredményeként ragadhatok meg. Ennek a folklór modellnek a következő elemeit különböztethetjük meg: minden folklór alkotás alkotók-előadók és befogadók közötti kommunikációs kapcsolatban születik. A folklór sajátja, hogy az előadók az előadás során a hagyományból vett ismeretek alapján alkotnak egyedi alkotásokat. Bármennyire is a valóságra támaszkodnak, a megfogalmazás módja a hagyomány szabta normák keretén belül mozog. Ez jellemzi természetesen a hiedelemszövegek létrejöttét is, amely folyamatban az alkotók, előadók a hiedelemrendszer szabta lehetőségekhez igazodnak. Az előadói folyamat további elemeként az előadás és az előadásformák közötti viszonyra kell utalnunk. A jelen esetben ez azt jelenti, hogy az előadás során, a különböző hiedelemszövegek különböző műfajokban öltenek testet. Az utóbbi évek folklorisztikai kutatásai e modell részletes kidolgozását nyújtják. így pl. Dell HYMES (1975 B) a műfaj - előadás és a hagyomány - előadói helyzet párokat állítja folklór modelljének centrumába s megállapítja, hogy a tényleges alkotói folyamatokban a két pár között a kreativitás teremt dinamikus kapcsolatot. Némileg hasonló jellegű Den BEN-AMOS (1981) modellje is, amely segítségével a "valóságból" a "művészibe" való átvitel lehetőségét kívánja kifejezni. Felfogása szerint az átvitelt kulturális mediátorok biztosítják, melyek végső soron a folklór alkotások legfőbb jegyei: a kontextus, az előadás, a keret, vagyis az alkotás értelmező faktora és végül a rendszer, amely viszont a hagyományt, az alkotások összességét fejezi ki. Nem áll messze emodellektől Bohuslav SENES (1981) elképzelése sem, aki a valóság - tradíció - használat hármasán alapuló modelljében lényegében hasonló gondolatokat fejez ki. Mindhárom törekvés a folklór dinamikus koncepcióját és a folklórnak az irodalomtól, ül. a köznapi beszédtől való eltérő lényegét fejezi ki. A Karancskesziben gyűjtött szövegeket e modeUek tanulságai alapján kívánom vizsgálni. Ha a jelenben a hagyományos folklór helyzetét vesszük vizsgálat alá, akkor bármely meghatározott folklór jelenség - jelesen a hiedelemszövegek — mai körülmények közötti adaptálódásával áüunk szemben. Más szavakkal azt is mondhatjuk, hogy a hagyományos néphit, hiedelemszövegek a mai körülmények között a hagyományoshoz képest bizonyos mértékben más normák szerint működnek, s ennek tényét vizsgálatunkban tudatosítani kívánjuk. A mai anyagot tehát nem egy korábbi áüapot egyszerű
