Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A hiedelemszövegek néhány kérdése
lenyomataként, hanem sajátos körülményeken keresztül érvényesülő változataként értelmezzük. Ebből következik, hogy bár a leírás (ideális körülmények között) a mai viszonyok tüzetes számbavételével történik, ugyanakkor az értelmezés érvényessége az ideálishoz képest szűkebb körben mozog. Úgy vélem azonban, hogy módszertani szempontból mindezt sokkal inkább előnynek, mint hátránynak tekinthetjük. E sokrétű problémahalmaz minden kérdését ezúttal nem vizsgálhatom, így elsősorban a szövegszinten is megjelenő kérdéseket igyekszem leírni, értelmezni. E kérdések közül is azonban elsősorban két összefüggést a szövegtípusok és a hiedelmek, Ül. a hiedelmek, hiedelemszövegek mai adaptálódásának problémáit tárgyalom részletesebben. 1. A SZÖVEGTÍPUSOK ËS A HIEDELMEK Elegendő csak egy futó pülantást vetni e kötet szövegeire s máris meggyőződhetünk, hogy az anyag meglehetősen sokrétű, sőt kifejezetten heterogén jellegűnek is mondható. Viszonylag könnyen megkülönböztethetünk néhány szövegfajtát, még akkor is, ha nem ragaszkodunk pontos műfaji kategóriák használatához. így pl. vüágosan látszik a rövid, egyszerű formák és a terjedelmesebb, akár lazább, akár koherens szerkezetű szövegek kettőssége. Nem ritkák a párbeszédes formák sem, akár különböző előadók, akár egy (vagy több) előadó és a gyűjtő között létrejött dialógus eredményeként. Formai értékét tekintve nem egy szövegünk a puszta tényközlésre korlátozódik, ugyanakkor némelyik a nyelvi eszközök s a megszerkesztettség terén magas szintű előadói képességek nyomán született. Kérdés, hogy minek köszönhető ez a nagyfokú műfaji heterogenitás. Lehet oka a kutató munkája, a terepmunka sajátos természete, de az is bizonyos, hogy a kutatótól függetlenül is különböző típusú (hiedelem)szövegek formálódnak. Vizsgáljuk meg mindkét aspektust kicsit részletesebben! Utaltam már arra, hogy a jelen gyűjteményben szinte kizárólag a néprajzi terepmunka következményében született szövegek szerepelnek. így az általam vizsgált előadások körülményeit többnyire a hiedelmeket és hiedelemmondákat nyomozó "gyűjtés" teremtette meg, s az Üyen kívülről indukált elbeszélői alkalmak természetesen a szövegek megformálásának folyamatát is teljességgel áthatották. Célszerű azonban az elmondottakat tovább finomítani, mivel a konkrét beszédhelyzetek nem egyformák minden gyűjtési módszer alkalmával. A kutató például nem egyenlő mértékben befolyásolja a
