Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A hiedelemszövegek néhány kérdése
A hiedelemszövegek néhány kérdése A hiedelemrendszer tartalmi kérdéseitől elválaszthatatlanok a forma problémái. Mint a korábbi fejezetekben már többször utaltam rá, a hiedelmek igen változatos formai megjelenést mutatnak. Már eddig is volt szó a hiedelmek és a szöveg általános összefüggéseiről, de mindeddig a szöveg kategóriáját viszonylag absztrakt értelemben használtam. A korábbi fejezetekben a szöveg által felépített "lehetséges világ" objektumait, a közöttük fennálló kapcsolatokat ismertettem, nem véve figyelembe, hogy a szövegek önmagukban is különböző típusokat képviselnek. Azonban ez utóbbi tényre nemcsak az "Adattár "-ban sorakozó szövegek, hanem elméleti megfontolások is felhívják a figyelmet. Ha a hiedelemrendszer működését és ezáltal a hiedelemszövegek "megjelenését" vesszük vizsgálat alá, akkor nem vonatkoztathatunk el attól a kommunikációs folyamattól, amely mindennek voltaképpen létét adja. A továbbiakban igyekszem kitérni e kommunikációs modell néhány főbb összefüggésére, de anélkül, hogy e modell minden lényeges faktorát maradéktalanul értelmezném. A folklór empirikus sajátossága, hogy szövegei - legalábbis az eredeti összefüggéseket tekintve — csakis "élő" folyamatokon keresztül realizálódhatnak. Nincs olyan folklorisztikai kézikönyv vagy folklorisztikai elmélet, amely erről a tényről megfeledkezne. A folklórral kapcsolatos kutatások azonban ennek ellenére többnyire kifejezetten szöveg-központúak, és a folklór jelenségek "termelődését" ritkán vizsgálják közvetlen megfigyeléseken keresztül. E tudománytörténeti paradoxon az elmúlt egy-két évtized kutatásában egyre élesebben vetődött fel (ld. például az amerikai folkloristák több mint egy évtizede húzódó "szöveg-kontextus" vitáját - összegzi: ZAN 1982), és az újabb vizsgálatok a különböző folklór jelenségek használatának, "működésének" konkrét folyamatait célozzák (BAUMAN-SHERZER 1974, BENAMOS-GOLDSTEIN 1975 stb.). Ha csak az utalás szintjén is, de érdemes megemlíteni, hogy ez a szemléletváltás nemcsak a folklorisztika belső fejlődésének eredménye, hanem a tudományszakon kívül végbemenő általános irányváltásnak is köszönhető. így pl. a nyelvészetben a "beszédetnográfia" irány -
