Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái
tok vannak. Ez a tény egy közösség terjes hiedelemkészletének feltérképezése során többféle gyakorlati problémát vet fel. Talán nem szükséges bővebben kitérni az anyaggyűjtés szorosabban vett teclinikai gondjaira, mindenesetre tény, hogy a hiedelmek összegyűjtése a szóbajöhető adatok nagy mennyisége miatt nem kis feladat. Ugyanakkor a hiedelmek és a köznapi tudat különböző tartalmainak szoros összefonódása miatt az empirikus munkát bizonyos mértékig extenzív módon célszerű végezni, így kisebb a veszélye, hogy a közösségi hagyományban szerepet játszó hiedelmek valamelyik típusa kimarad az adatok rögzítése során. A felgyűlt anyag leírásának első következménye az adatok rendszere; zése. A lokális néphitmonográfiákban a hiedelmeket tartalmi szempontból szokták csoportosítani. Ezt a gyakorlatot a hazai kutatásban CS. PÓCS Éva zagyvarékasi monográfiájában alakította ki (1964). Ez a csoportosítás azon az elgondoláson alapszik, hogy a "babonás világkép egyrészt bizonyos babonás tudást, azaz a tárgyak, jelenségek és cselekmények természetfölötti tulajdonságainak ismeretét, másrészt bizonyos babonás célú cselekmények tényleges gyakorlatát foglalja magába" (id. mű: 6. kiemelés tőlem). Ennek nyomán a szerző az anyagot két részre, a "világkép" és az "akciók" csoportjára bontotta és az "akciók"-on belül a serkentés, rontás, gyógyítás, megelőzés, elhárítás és a jósló tevékenység típusait különítette el. E csoportosításban a néphit két tartománya - a hiedelmek és hiedelemcselekvések — külön csoportba kerülnek. Mint korábban igyekeztem kimutatni a hit és/vagy tudás, illetve a cselekmények különválasztásának inkább csak relatív jelentősége van. A hiedelemcselekvések a mögöttes tartalom nélkül - mégha az a mai használók szemében lényegében elhomályosult is -, nincs értelme, létjogosultsága. A tényleges cselekmények összesítése ugyanakkor feltételezi, hogy a hitvilágon belül a cselekmények aktívan élnek. A mai szövegekből azonban ezt nem mindig, nem minden hiedelemcsoport kapcsán tudjuk egyértelműen tisztázni. A mai vizsgálatban a kérdés így inkább a hiedelemrendszer aktívpasszív működésére tolódik át. PÓCS Éva egy újabb munkájában (1980) Nógrádsipek hiedelmeit tartalmi rendben csoportosította és a hiedelemvilág (egykori) cselekményeit, akcióit teljes mértékig funkcionális elemzéssel különítette el az egyes hiedelemszövegeken belül. (Egyébként hasonlóan elemzi a hit aktív-passzív jellegét is, de ez a jelen probléma kapcsán újabb szempontot nem jelent.) A Karancskesziben gyűjtött anyagot ennek figyelembevételével rendszereztem. A csoportosítás vezérelve az, hogy a hiedelemszövegek "világának"
