Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái

objektumaiból tartalmi ismérvek szerint alakíthatók ki kisebb-nagyobb csoportok. A hiedelemrendszer kategóriáit ennek nyomán öt nagyobb tartalmi csoportba rendeztem (nem számítva a község helyi hagyományainak csoportját): 1. természeti világ, 2. emberi világ, 3. szerencse, átok, álom, vegyes előjekek, 4. mitikus lények, 5. nevezetes időpontok. A főcsoportokon belül további alcsoportokba rendezve sorakoznak a rendszer összetartozó kategóriái, melyek részletes listáját a tartalom ill. tárgymutató tartalmazza, ezért szükségtelen itt megismételni. Az öt fő csoport tulajdonképpen három jól elkülöníthető "világot" és két átmeneti területet fejez ki. Ez a hármas szerkezet a hiedelemrendszernek lényeges vonása. A természeti környezet, az ember, mint egyéni és társadalmi lény világa, illetve az emberes természetfeletti dolgok birodalma alkotja tehát ennek a hármas dimenziónak tartalmát. A szerencse, sors stb. képzetei jobbára az emberi világon belül jelentkeznek, de bizonyos mértékig már az irracionális világa felé mutatnak, közvetítenek, onnan nyerik értelmüket. Természetes, hogy az idővel kapcsolatos hiedelmek is csak relatív önállósággal bírnak. Az ötödik csoportba tulajdonképpen hiedelemszövegek nem is kerültek, hanem a csoport csupán az idővel kapcsolatos nézetek mutatóját tartalmazza. A különleges időpontok, a különböző "nevezetes" időtartamok a hiedelmek sajátos vonatkozásai, melyeket célszerű az anyag egészéből önállóan kiemelni. így tehát az anyag csoportosításában nem választottam külön a hiedelmek tudati és cselekvésben oldalát. Igyekeztem azonban minden jellemző gesztus, mozdulat vagy eljárásmód felbukkanását regisztrálni. így az emberi világ csoportján belül egy mutató segítségével minden ilyen, akár tudatos, akár tudattalan, akár jelentéssel bíró, akár "üres" tartalmú cselekményt, gesztust stb. összesítettem. így tehát a különböző akciókra utaló jelek, leírások nem sikkadnak el a hit megállapításaival, az epikus történetekkel szemben. A hiedelemcselekvések egyébként bizonyos történetekben előtérbe kerülnek, olykor az elbeszélés témáját szolgáltatják. Tipikus példái ennek a különböző "rontástörténetek", melyekben ismert vagy ismeretlen személyek, lények megrontják az embert, az állatot. Pl. babot öntenek az útra, hogy az arra járót megrontsák /Sz 499/, kitépnek az állat farkából egy szőrt, hogy elvegyék ä hasznát /Sz 944/, szerelmi rontást végeznek, hogy kedvező házasság