Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 1. A történeti feljegyzések tanulságai

szédos Ságújfaluból elszármazott adatközlőjétől további két eredetmondát is közzétett. Az egyik Noé történetébe ágyazottan a macska és az egér ellentétét magyarázza (1893: 62), melyet sajnos szintén nem sikerült fellelni. A harmadik szöveg a sajátos természeti jelenségnek, az ún. endrefalvi tógáinak eredetét tartalmazza. Ebben az Isten és az ördög vetélkedése nyomán, a föld bizonyos lesüllyedésére kerestek magyarázatot (1893: 8). Talán nem tűnik túl nagy merészségnek, ha az Adattár 90-es számú szövegét e hiedelem sajátos párhuzamának tartom. Ebben ugyan nem az ördög, mint demiurgosz tette nyomán, hanem vihar, födrengés hatására tűnik el egy rét, azonban talán mindkettő a természeti világ, a föld egyik hiedelme változatainak tekinthető. A karancsalji falvak "külső köréből", Krancskeszi két szomszédos településéből a század elején gr. NYÁRI Albert jegyzett fel hiedelemadatokat. Mihálygerge kapcsán (1906: 297—298) inkább — sajnos némileg kivonatolt hiedelemmondákat közölt, Pilinyből viszont (1909: 135-136) a kor stílusának megfelelően "babonákat" tett közzé. Adatainak jellege egyezik Keszi hiedelemvilágával, de — főként a hiedelemmondák terén — anyagom eltérő típusokat tartalmaz. NYÁRY Albert a hallottlátókról írván a környékről a pilinyi Kővágó Borka személyét ismerteti (1908: 93). Róla hét évtized elteltével Kesziben nem emlékeztek meg, mely tény nem csupán egy hiedelem elhalását tanúsítja, hanem azt is, hogy a halottlátóhoz való járás a "divat" hatására is alakult. Nem meglepő ugyanis, hogy a halottlátó kapcsán ma csak az újabban bevett, kedvelt halottlátókat említették. A karancsvidéki lakosság néphitéből hasznos adatokat 1910-es gyűjtése nyomán MÁTRAINÉ VARGA Róza publikált (1910). Adatai Kesziből, Salgótarjánból és Mucsinyból származnak. Közleményében nem minden szövegről közölte egyértelműen, hogy melyik faluból származnak, s azt sem tudjuk, hogy a szerző járt-e mind a három településen. Egy szintén hiedelmeket tartalmazó fennmaradt kézirata (EA 3664) alapján az a benyomásom, hogy anyagát Salgótarjánban jegyezte le és a másik két falura vonatkozó anyag is valószínűleg ottani adatközlőktől vagy Salgótarjánban megfordult gazdáktól származik. Minthogy ebben az időben Salgótarján — ahogy korábban említettem - a karancsalji falvak egyikének számított, MÁTRAINÉ adatait feltétlenül össze kell vetni saját gyűjtésünkkel. Közleményében a szerző tipográfiai tagolással kilenc hiedelemcsoportot különített el, azonban mindegyik több elemet, motíuvmot tartalmaz. A szövegek hiedelemmondák tartalmi kivonatai, így a motívumok kisebb csoportokba rendeződnek. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a szövegek aktualizálása nyomán a szerző több motívumot megtörtént eseményként ad