Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 1. A történeti feljegyzések tanulságai

elő, holott ez legfeljebb csak a gyermekbe bújt kígyó kiszedésének történetében fed megtörtént cselekményt. Nézzük azonban részletesebben az egyes hiedelmeket! Első csoportban a kincskeresés jellemző motívumait találjuk. Ez a szöveg egyébként az egyetlen, amely feltünteti, hogy az adat Kesziből származik. A lánggal égő kincs és a kincs megkeresésének hiedelmei általánosan ismertek a mai anyagban is /Sz 325—330/. A meztelen fenékkel megkötött, elrejtett pénz motívumát PÓCS Éva korábbi gyűjtéséből /Sz 330a/ vettem át, és ma már nem jellemző hiedelem. E csoport kapcsán említem meg, hogy MÁTRAINÉ idézett kéziratában (EA 3664/4) a soha el nem fogyó pénz, a pénzt magával varázsló csodás pénz (hiedelemmondtai katalógus száma: P.I.5/A) hiedelmének szinte szó szerinti változatát jegyeztem le Karancskesziben /Sz 332/. Ugyancsak több szöveggel bizonyítható, hogy az 1910-ben feljegyzett boszorkányhiedelmek többsége ma is közismert. Kivételt csak a Karancs hegyén tartott boszorkány gyűlés és a Tokajban rendezett boszorkánybál adatai képeznek, mert ezeknek már nem akadtam nyomára, bár a boszorkánytalálkák témáját több szövegem is tartalmazza /Sz 763—767/. A MÁTRANÉ közölte további hiedelmek viszont a mai szájhagyomány legintenzívebben élő részében ismerhetők fel: a boszorkányok által uralt út, a Dobrodán átvezető egyik híd /Sz 794, 795/, a patakban éjjel mosó boszorkányok történetében. Ez utóbbi motívum Kesziben a patakban, híd alatt éjjel "súkoló", "köpűrölő" boszorkány tevékenységének ecsetelésévé /Sz 740, 752, 757, 949/ alakult át. A mai anyagban szintén gyakoriak az újszülöttek kicserélésének /Sz 606—609/, a váltott gyereknek /Sz 735/ hiedelmei, ill. jól ismert az elváltás elkerülését megfogalmazó előírás is /Sz 735/. A váltott gyerek felismerésének és visszaváltásának MÁTRAINÉ által közölt motívumai a mai hiedelemszövegekben szintén megtalálhatóak. A nagy bögre és a kis kanál láttán magát eláruló gyerek /Sz 610—611/ motívuma a szájhagyomány fokozatosan elhaló tartományába tartozik, a visszaváltás képzete, a gyerek színlelt kemencébe dobása /Sz 613—614/ viszont teljesen közismert ma is. A lidérc és a házikígyó hiedelmeit a szerző a Karancs északi lábánál, a ma Csehszlovákiában lévő Mucsinyhoz kapcsolva közli. A lidérc hiedelmeit egy kivonatolt hiedelemmondában ismerteti, amely a Kesziben ma is ismert motívumokat tartalmazza: a lidércei talált tojásból az ember hóna alá kötözve költi ki; a lidérc az embernek mindent hoz, nem lehet tőle megszabadulni, legfeljebb csak teljesíthetetlen kívánság révén /Sz 979—982/. A fagörcs helyébe szögezett lidérc hiedelmét viszont csak egy másik hiedelemlény, a "cinbabától" való megszabadulás kapcsán — némileg eltérő szöveggel — jegyeztem