Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 1. A történeti feljegyzések tanulságai

a szemverés, a tehénrontás, a halva született gyerek hiedelmei ma is élénken élnek. Egy további közleményében BORBÁS Vince (1882-1883) a kígyófújta kő hiedelemköréről tudósít. Mint általános Nógrád megyei képzetet ismerteti a körben sugarasan fekvő és követ fújó kígyók hiedelmét. Megemlékezett arról is, hogy a nép azt tartja, hogy a "tarajos kígyó gyűrűbe fonódva veti magát az ember nyakába". E hagyományokból a kígyókő és a követ fújó kígyók /Sz 1057—1058/ hiedelmeit magam már nem találtam meg, hanem a 60-as évek végének feljegyzéseiből vettem át. Úgy tűnik tehát, hogy e hiedelmeknek — bár korábban széles körben ismertnek számítottak mára elhalványult emlékük. Nyilván nem teljesen kizárt előbukkanásuk, de a ma még fellelhető közösségi hagyományból kikoptak. Sikerült viszont rögzíteni több olyan hiedelmet, amelyek a kígyók emberre veszélyes voltát tartalmazzák /Sz 235-238/. A különleges füvekkel kapcsolatos hiedelmek közül figyelmet érdemel az ördögcsípte fű eredetét magyarázó történet, amelyet BORBÁS Vince édesanyja elbeszélése nyomán közölt (1889: 504). A szöveg Krisztus és az ördög ellentétén nyugvó eredetmagyarázó monda. BORBÁS Vince megemlékezett (1896) a "minden zárt feltörő és vérrel harmatozó fűről" is, melyet a múlt század közepe táján a Felvidékről hoztak erre a vidékre. A hozzá fűződő hiedelem szerint nemcsak a zárat lehetett kinyitni vele, hanem ereje mindenféle vasszerszámon fogott. Megjegyzése szerint a másutt hasonló tulajdonságokkal felruházott vasfű ezen a vidéken más jelentéssel bírt és csak uborka savanyításra használták. Ez utóbbi mozzanatot sikerült Karancskesziben is rögzíteni /Sz 189/, a két másik növénnyel kapcsolatos hiedelmet viszont nem tudtam fellelni. A zár mágikus kinyitásának hiedelme ugyancsak más motívumot tartalmaz /Sz 923/. BORBÁS Vince fontos adatot említ a környék történeti hagyományával kapcsolatban is: "Egy éjjel épült fel, a nép hite szerint még pedig istenes munkából, a Karancs hegy tetején most már romban lévő Őrangyalok kápolnája is" (1893: 96). Ezt az adalékot az teszi külön érdekessé, hogy ugyanebben az időben egy "Ságújfaluból az Alföldre került palócztól"

7 KÁLMÁNY Lajos (1893: 27) a Karancs eredetének magyarázatával együtt szintén közölte: "Mikô Krisztus Urunk fölmönt à mennyegbe, á fő'd utánná mönt, emeködött utánná o'sztán mikö mon'ta (Krisztus Urunk) Amen! akkô mögá'lották; abbû lött a hogy, abbû van â Karancs teteje is, osz'tán az Angyalok templomot építöttek rá." A kápolna építésével kapcsolatban töredékesen ugyan, de sikerült bizonyos nyomokat találnom /Sz 12/, azonban a Karancs idézett eredetmondáját már úgy tűnik teljesen a feledés homálya borítja. KÁLMANY Lajos könyvében egyébként a Keszivel csaknem szom-