Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

rost, hát oszt mint a fiatalok mikor összegyönnek esténként mán mulatoznyi, ugye, mindenféle előgyött, hogy én eztet csinálom, én áztat csinálom meg. Osztan vót egy | jó belevaló gyerek — aszongya nagyapám, oszt mondta áztat, hogy hát ő kimegyen a halottasházba, mer abba az időbe abba napokba - jobban mondva - meghalt itten az utunkon valaki, kódus vót-e, vagy mi vót, nem tudom, mer mán nem mindenre emlékszem én se. És aszondta, hogy ő a koporsó deszkábó hoz be, fogadásbó. Mondtak neki, hogy: - Ne eredj gyerek mer ráfizetsz! Hát ő eltökélte magába, ő elmegy és hoz. Negyed órán belül itt van, mer hát a temető mindjárt ott van a kocsma alatt ott van. El is ment a fiú; letelt negyed óra, letelt félóra, letelt az óra, nincsen. Gyerünk nézzük meg, hát, hogy mi van, hogy van. Ugye a koporsó fel vót téve a ravatalra, ittas vót mán a gyerek, félment a koporsó tetejire, tél vót az idő. Osztan a hosszú kabát.. . kabátját, ahogy kivette a kést — motoszkált a koporsón — belevágta a koporsóba a kést. De avval a hogyhivjákval, a hosszú kabátját is, a nagykabátját is hozzászúrta. A fiú megijedt! Hogy a halott húzza be a koporsóba, úgyhogy abba a perce ott halt szörnyet. Mennek osztan nagy apám ék nézik, hogy mi van, hogy van. Ott csüngött a koporsó mellett, már a gombok mind le vótak pattogva a kabátról. Vót üye. . . ilyenek vakmerők." (18) 671 "No, hallottam egyet, de ez ez csak olyan vicc vót, mer aztán így az asszonyt megviccelték. Hát kijárogatott a temetőbe az asszony siratnyi az urát, siratta. No, egy másik meg, ember meg kitróbálta. No, majd ő lefekszik a sír mellé, majd gyön az asszony. Hozzáfog siratnyi. Aszongya: - Jajj kedves, édes uram, mijé nem gyössz mán haza? siratott. Ez meg elkezdi: - Majd - vékon hangon - majd elmegyek aszongya - holnap — így kiabált neki vissza. Annyira, hogy az asszony észrevette, hogy ez nem az ura vót, hogy hát ugye egy másik ember; beszaladt sivalkodva a temetőbő (nevet)." (11) SZERENCSÉTLENÜL, KERESZTELETLENÜL MEGHALTAK 672 Itt az Almási grófnál, emlegette nagyapám, hogy a "grófnak igen kedves unokája vót, az mindég a kút körű játszott. | Mondja néki a nagyapám, hogy ott vót nála kocsis, hogy : — Méltóságos uram! Még né lássa még ez ë gyerek a kútba leli a halálát. No, odakerült a sor, a méltóságos úr a kútnak a tetejit becsináltatta. A gyerek felment rá, oszt ott halt meg a. . . Pedig be vót csinálva." (18)