Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

673 "(gy : A halva született gyerekre mit mondtak?) A: A halva született gyerekre azt mondták, hogy aki nincs megkeresztelkedve, hogy hét évig él. . ., minden hét évben sír a gyerek, addig míg meg nem keresztelik. (gy: S akkor ha megkeresztelték?) Hát ha megkeresztelték, akkor nem, nem lehetett hallani áztat a sírást. (gy : És ki hallhatta ezt a sírást? Mindenki?) B: Mind hallottak. Vót olyan, aki mán meghalt. Met már nem emlékszek rá, hogy kicsoda. Olyan halva született gyerekeket, úgy a temető végébe, nem a szent helyre teszik, hanem má úgy a temető oldalába. (gy: És akkor ott sírtak?) Osztán, hogy ott sírtak, míg meg nem keresztelték, oszt nem sírt(ak)."(47,16) 674 "(gy : Hogy volt ez?) Itt a temető alatt, ahol mosténg az az egyik ház van. Hogy megy az út ki oszt vele szemben. No ott vót a szérűn. A komának a gépinél vótam, Krecsmárik Janinak a gépénél vótam én egészrészes. No de én úgy vótam vele, hogy nekem minden héten adott még azon a kereseten fölű egy véka búzát, hogy én segítettem őneki a gépet lekennyi. Reggel, délbe, este. Na most őnála vót egy fűtő Pilinybő, nem tudom én minő Gézának híják, híták mer hogy mán az is idős ember vót, mán az is régen meghalt. Oszt a dobnál ott pihentünk mink ketten a pokróc alatt. Oszt elegyött minden, az is emlegetett mindent. Mondja osztan nekem: - Imre fiam, akarsz-e gyerek rí vast hallnyi? Mondom: - Akarnék, ha j mëhhallom. No, éfélkor; elgyött az éfél. - No, aszongya, gyere velem. Kimentünk, a temető ott van helybe. Kimentünk a temetősancba. Hát hol innen, hol onnan, vagy három helyrő a gyereksírás. De akkor nem jutott eszünkbe, hogy no hát azt meg kell keresztényi! Csak mari mikor beszégettem én itthon, ennek e szent asszonynak, akkor mondták, hogy: - Hát bászod, bászod, aszongyák, ezeket meg kellett vóna keresztelnyi. (gy: Miért?)