Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

egy pici gyermek. Gyerek szülés alkalmával, úgyhogy meghalt az anya, a gyerek megmaradt. És azt mondja, hogy az édesapám kiment, ki kellett menni neki a vécére. Azt mondja neki nagyapa: — Kisfiam ne menjek ki veled? — Ajj édesapám, hát félek én. . .? Nem kell mán énvelem kijönni mán — aszongya. Azt mondja, hogy az édesapám végignézte az asszonyt, aki meghalt, mer addig folyton, de folyton ordított az a pici gyerek és az édesapám látta, mikor bement az asszony. Becsukta az ajtót is maga után, ő még követve ment. Az asszony jött az eresz alatt, ő pedig a fal mellett — olyan széles padka volt - és azon ment a vécére. De ő megleste az asszonyt, hogy mént be abba a lakásba, ahol ők is laktak, négyen laktak, négy család lakott akkor még régi időbe. És azt mondja, hogy olyan félést engedett rá és mikor beért, az asszony fölé hajolt a pityi félé, megszoptatta, betakargatta aztán reggelig a hangját nem lehetett neki soha hallani. És azt is látta, mikor az asszony elment, de őrá olyan félést engedett, aszongya, hogy olyan, hogy az édesapja mellett úgy rázta a hideg, hogy majd nem tudja mi lelte őt. Ezt, ezt az édesapám emlegette nekem, hogy ez, ez ővele történt meg." (35) 664 Krumpli Rózsi néni beteg ágyán azt mondta a menyének, hogy ha meghal majd meglátogatja. A menye kérte, hogy ne mutassa magát, hanem jeleket adjon. Halála után kb. negyedévre a menye azt tapasztalta, hogy a szomszédos ágyra tett párnák a saját ágya elé voltak rakva. Pár hónap múlva a kenyérsütő edényeket rakta 3—4 méterrel távolabb s közben olyan zörgést művelt az edényekkel, hogy ráébredt álmából és a zörgést hallva azt vélte, hogy a kutyák zörögnek a kovászmaradékot nyalogatva az edényekkel. Reggel azonban megállapította, hogy a kutyák nem nyalták le a kovászt az edényekről s nem is rakhatták volna oly rendbe az edényeket mint ahogy azt a menyi találta. (MNT 26) 665 "No de azt szoktak mondanyi, ahol halottat lát valaki, hogy hát azt válaszolják neki, hogy: Minden lélek az urat dicséri. Hogy a halott még ráválaszolja, hogy: Hát én is dicsérném, ha lehetne. Erre azt mondják, hogy ottan elátkozott lélek vót. Hát aszt mondják neki, hogy: Minden lélek az urat dicséri. Ha valaki olyan halottat meglát éjszakának idején, akkor azt szoktak neki mondani, hogy: Hát minden lélek az urat dicséri! Az még ráválaszolja, hogy: Én is dicsérném, ha lehetne." (43)