Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

Én is felébredtem, úgy emlékszek rá, mintha most, félegy lett vóna öt perc múva. Kimentem. Hát én is hallottam. Még mikor bemegyek, mondom az uramnak, mondom: — Te Pista, azok a bolond cigányok, mondom most gyöttek haza, biztos a kocsmából, csinálják a gyújtóst, most akarnak tüzet rakni. Hát elvan! No, de ott mán a környéken mindenki tudta eztet, csak én nem tudtam. Anyuka is tudta, de nekem nem mondta. Mondom így anyukának így másnap reggel: No - mondom - a cigányok megint jó kitartottak - anyuka - a kocsmába, mert egy óra, féíegykor csinálták a gyújtóst. Aszongya, hogy: — Dehogy a cigányok. Mondom: — Nem, hát kicsoda? — ollan ezésen. — Hát mán megmondom akár, hogy félsz, ha mán eléhoztad, aszongya. Úgy mondják a cigányok, Antal jár haza minden éjszaka. (. . .) Mari mondta, hogy ő nem hallott semmit se. - No te Mari, igaz, mondom, amit beszélnek? — Mit? — aszongya. Hát elmondom oszt neki én mit hallottam. — Inkább - aszongya - úgy lehet. Én is hallom - aszongya - nem szólok a cigányoknak semmit, hogy féljenek - aszongya — legalább majd nem mernek lopni éjszaka. No, én azt azután kimentem abba az időtájba, mindég, hogy hallom-e még. A férjem sokat mondta (. . .) de semmit nem hallottam. No oszt, akkor az idősebbek azt mondták, hogy minek mondom el, mer akkor még hallottam vóna. No, telt-múlt az idő. Majd ott az egyik cigány embernek szülés előtt állott a felesége. Pont így, így éjfélkor, éjszaka köllött vóna a mentőjér mennyi. Mán nagyon kínlódott az asszony, oszt mondja az anyja neki, aszongya: — Te Pörgés! Eredje mán — aszongya — a mentőnek telefonáljál. Nem látod, hogy mennyire van az asszony? Aszongya: - Hogy menjek mán, mikor megint a gyútóst csinálja! Mer rettenetesen féltek a cigányok. Attó az időtő, akkor szakadt osztan meg, többet nem hallották a cigányok. Mikor Pörgés olyan keseredve aszondta: — Hogy menjek, mikor megint a gyújtóst csinálja? - aszongya." (8) "Ezt szintén az édespám emlegette, hogy volt egy asszony, akkor négyen laktak egy lakásba. És azt mondja olyan 16—17 éves fiú volt, az édesapjával hálált az agyba. És meghalt egy. . ., az egyik családba