Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

elesve. Mán hogy szét izét, fejire is, meg mindennyire felőrű, ugye hat. Én ném is nagyon tudom, mer én, mink nem vótunk itthon. Mink odaki vótunk a banyánál. Benne, odabe. Hogy ő, ám hogy gyün. Aszongyák, osztan akik látták, hogy tán vízér kűdték a lónak, az oroszok. A ló. . ., mán az itatáshó. Osztan akkor, így vót, ugye. így mondták, ugye. Ő mëg osztan látta, aszongya. Oszt nëkëm mëg szólt be, hogy: - Rozi néni! Fel van-e? Mondom: - Fel, nëm alszok. Oszt akkor, mikor nekem szólt, akkor oszt el is, eltűnt. Aszongya. így mondja nekem, mán Bözsi, így mondta, így. . . (gy: Ez volt az Andris bácsi?) Ez Péter vót, a testvéremnek az ura! Testvéremnek, aki meghalt mán testvérem is. Annak vót az ura. Edes." (34) 658 (gy: Volt valami történet hazatérő lélekről, és becsaptak valakit ezzel?) "Hát nézd Zolikám, hogy megmondjam a valóságot. | Mikor lekerültem a feleségemhé, hát ott laktam, én nem ismertem az apósomnak a testvérit. Ez is egy még. . . megtörtént dolog vót. Mer én az Andris bácsi házába laktam, aki Amerikába kerűt, az apósomnak mëg beljebb vót. De egy fondoson vót a házunk. Osztan még abba az időbe úgy vót, hogy ha a feleségem hozott pályinkát, áztat én megosztottam az apósomval, hà a máma hozott pályinkát, áztat megint megosztottuk. Hát akkor is abb (?) szombaton estefelé, aszongya: - Gyerek, majd lepihenünk, le, majd anyád hoz pályinkát, aszongya, oszt majd viszem ki. No, ott várom én. Mán mink is álmosak vótunk. Nem győztem várni, mondom a feleségemnek: - Elmegyek mán megnézem apát, hogy mi van vele. Kinyitom így a konyhaajtót e. Ott van szépen felöltözködve, fekete csizma, fekete nadrág, fehér ing, gombos lajbi, így a kàlàp a hóna alatt ván e. - Ne basszak, mondom, ez az apa, mondom ugyan hova megy mán. Mondom itt áll az ajtóba, nem mentem osztan, se nem szótam neki. Gyövök be. Aszongya: - Nem mentél? — a feleségem mondja. - Nem, mondom, itt áll az ajtóba apa, mondom, majd gyön mán be.