Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

hétre utäna. Andris bácsi ment — az édesapja Rozi néninek — ment takarmányár - mer volt nekik egy tehén —, osztan beleszúrta a bakancsába szerencsére a vasvillât. Hat így találtak meg Andris bácsit. Vagyis Péter bácsit. Nem Andris bácsit, csak Andris bácsi szúrta bele vasvillát a bakancsába neki. És mèffordut a körtefána. Istenem, mondom, gyönyörű hódvilágos este vót, itt lakott egy öreg cigán néni — itt a szomszédba cigánok laknak —, és annak a fiatalembernek az anyja halt még. És azon a napon volt az, jelenetes nap volt, mert azt eltemették nappal és azon az éjszakán én ott voltam fenn és akkor láttam azt a szomszéd embert. Sapka fejibe. . . Elmondtam Rozi néninek. Hirtelen nem kapcsolt az agyam. — Rozi néni, felkötöttem, teSsék mán felkelni, mondom, mert — hirtelen nem kapcsolt az agyam, hogy az ő lakásába voltak a tyúkjai (. ..) — hirtelen nem kapcsoltam, hogy nem az ólba alszanak, hanem. . . Ment egyenesen keresztű ahol a halála történt néki és azon a ponton még is állt, ott a - van az a kis ház, annak az ablaka alatt -, ott állt. Hattal énfelém, persze. Én meg könyököltem így a. . . a hambitnak az izéjin, szélin. Mondom: — Rozi néni, tessék mán felkelni, valaki, mondom a | tyúkjai iránt pályáznak, mondom talán azt akarjak lopnyi. Hát elmondom neki az öltözetét, mer mire kijött, akkora én sé láttam, eltűnt az ember. Eltűnt. Szabály szerűen eltűnt (. . .). Valamikor az édesapámnak a testvére lakott ebbe az udvarba és innen hordták a vizet és akkor vágta agyon a gránát őtet. Ott volt az istálló azon a helyen, ahol ő megállt." (35) 657 "(gy: Tupáné mondta, hogy egyszer ő látta, hogy a Rozi néni férje jött haza.) Nem enyim vót. (gy:Nem?) A testvéremé vót. (gy: És ez hogy történt?) Hát ő tudja, ugye! Mer a fiä | -val nem lehetett memmaradnyi. Osztan ide járt ő mán tán három esztendeji is a, mindég itt a stokon ahon ahon én vagyok, én vótam most onnan. Oda járt ő, hát ő ott | látta aszongya, mán a testvéremnek az urát. Hogy így gyött be, aszongya, ahol a körtefa van e. Osztan ment, mer őt, ugye hogy háború, vagy mikor itt lőtték. Vagy gràriât-e vagy mi érte-e. Erre vót egy út nekünk oda a szomszédba-je. Oszt ott vót egy favagató, oszt ő ottëng vót