Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

Karancskeszi történetének főbb vonásai

magyarázata /Sz 6/ a maga sajátos módján ugyancsak kifejezi a földrajzi név idegen eredetét. Hasonló magyarázat fűződik a Marakodi puszta nevének eredetéhez is /Sz 3/. E hely névmagyarázatoknak persze inkább csak folklorisztikus értéket tulajdoníthatunk. A századforduló körüli statisztikai kimutatások szerint általában mindössze 2—3 lakos vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, bár a több mint tízszer annyi evangélikus vallású személy több szlovák eredetű lakosra utal.

3 Nem kizárt, hogy erre az időre a lakosság 1—2%-át kitevő szlovák eredetű népesség terjesen összeolvadt a helyi magyarsággal. Ujabb bevándorlás eredményeként 1911-ben 8—10 család érkezett Nyitra megyéből, akik birtokvásárlással végleg megtelepednek a faluban. Az 1920-as statisztika ennek nyomán 49 szlovák nemzetiségűt tüntet fel, ám e kis csoport igen gyorsan idomult a helyi környezethez. Leszármazottaik (egy család kivételével) ma is itt élnek, de a szlovák nyelvet csak néhány idősebb tagjuk őrizte meg. Kutatásunk során e családok tagjaitól nem gyűjtöttünk. Kultúrájuk, beolvadásuk tanulmányozása érdekes önálló feladat lehetne, habár kis létszámú csoportjuk a falu egészének életében számottevő tényezőt nem jelentett. A folyamatosan kimutatható, de mennyiségét tekintve nem túl jelentős szlovák hatás bizonyára a helyi néphitre is befolyással bírt. E tényt főként egy összehasonlító vizsgálat számára kívánom leszögezni, viszont a jelen munkában ennek különösebb jelentősége nincs. Karancskeszi lakosainak száma - amennyire ezt a kezdetben szórványos és hiányos feljegyzésekből nyomon lehet követni — 17—18. század fordulójára megállapodik, majd a múlt század második felében számottevő növekedést mutat. Az egyenletes növekedés a polgári fejlődés útjára lépett ország általános helyzetével tart párhuzamot. Helyi mozgósító erőként a század végétől a bányaművelés térnyerése számottevő. A környékbeli s részben helyi bányák növekvő termelése munkaalkalmat biztosítva elősegítette a népesség növekedését is. Az elmúlt kétszáz év során Karancskeszi lakosságának száma megduplázódott és napjainkban meghaladta a 2000 főt. A XX. század elejéig a karancsalji falvak lakosságának foglalkozása egyértelműen agrár jellegű volt. A 18—19. századi földrajzi-gazdasági leírások Karancskeszi kapcsán a mezőgazdasági munkához szükséges megfelelő adottságokról tudósítanak: ". . . határja jó, fölgye termékeny, erdeje tágas, szőlleje meglehetősek, legelője elég" (VÁLYI 1799: II. 353). A gazdasági életet a századfordulóig kettősség jellemezte. Míg a Karancs hegyoldalán erdőléssel és szőlőműveléssel foglalkoztak, addig a hegység lábánál az aránylag kiterjedt, termékeny határ biztosította a megélhetést. Az 1880-as évek végére azonban