Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
Bevezetés
epikus tartalmú hiedelemmonda. Gyűjtésemet egy-két kivételtől eltekintve az idős generáció tagjainak körében végeztem. Az összegyűlt anyag ilymódon elsősorban a falu idősebb lakóinak az 1970-es évtizedben jellemző néphitfuútosdt's kisebb mértékig aktív gyakorlatának dokumentumát tartalmazza. A felhasznált egyéb gyűjtések (RÁCZ 1973, ZSIDAI 1975, VIRT 1978) ugyancsak a korszakra jellemző, tehát hasonló jellegű anyagot tartalmaznak. Bár a Magyar Néphit Topográfia és néhány kézirat (PÓCS 1966, PETRÓCZY 1969, 1973, BOSNYÁK 1969) a jelzett időperiódusnál korábbi gyűjtésű, mégsem képviselnek "radikálisan" más jellegű anyagot. Csak olyan adatokat vettem fel, amelyek egyeztek saját tapasztalatommal s legfeljebb csak teljesebb változatot vagy kiegészítő jellegű információt jelentenek. Bizonyos - egyébként kisszámú - adat átalam már nem gyűjtött, időközben elhalt, elsorvadt adatot képvisel, ám ezekről a történeti összevetés során részletesen szólok. A közölt anyagról összegezésként tehát az mondható, hogy döntően a 70-es évekre jellemző néphitadatokat tartalmaz, s a korábbi gyűjtésekből átvett anyag jellegében szintén ezzel egyező. Az elemzésben egyébként a formai szempontok taglalásánál kizárólag a saját gyűjtésű részt hasznosítom. Bár a közlésre kerülő anyag az eredetileg rendelkezésre álló információmennyiség kb. felét, tehát egy válogatást tartalmaz, a néphit tartalmi oldalát illetően igyekeztem a korábbi néphitmonográfiák elvei szerint a paradigmák minél bővebb listáját megadni. Ennek elkészítése érdekében is célszerű volt az anyagot kéziratokból merített adatokkal kiegészíteni. Az adattár jelen formájának összeállítása mellett további gyakorlati érvek is szóltak. Bár terjedelmi korlátok miatt tehát nem nyílt lehetőség sem tematikai, sem minőségi szempontból Karancskeszi hiedelmeinek globális teljességét közzétenni, a felgyűlt anyag tágabb körű saját feldolgozási szempontrendszerem, érdeklődési köröm kereteinél. A bevezető, az anyagot kommentáló rész ugyanis, nem a terjes korpuszt érinti, hanem elsősorban három fontosabb összefüggést. Minthogy azonban az is természetes, hogy egy község hiedelemkészletének közlésére csak egyszer nyílik lehetőség, célszerű volt felvenni minden olyan adatot, amely más típusú megközelítési módok számára lehet fontos. Ez a megfontolás amellett is szólt, hogy ne csak kizárólag a szövegelemzésre is alkalmas adatokat tegyük hozzáférhetővé. Az anyagból a hagyományos műfaj tipológia szerint meghatározható mondaszövegeket a kötet végén egy mutató segítségével azonosíthatjuk. Ilymódon a közlésben a hiedelemmondák nem szakadnak el "eletető alapjuktól", magától a néphittől, hiszen az egyes mondaszövegek a teljes hiedelemkészlet hátterével együtt vehetők szemügyre.
