Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

Bevezetés

Bevezerés A magyar néphit vizsgálatában az elmúlt két-három évtized jelentős előrelépésként könyvelhető el. 1964-ben CS. PÓCS Éva még a következő szavakkal volt kénytelen indítani iskolát teremtő zagyvarékasi monográfiáját: "A magyar néphitkutatás továbbhaladásának komoly gátja, hogy - néhány századeleji gyűjtést nem számítva — a néphitgyűjtés eddig meglehetősen esetlegesen folyt - egy-egy adat előkerülése szinte a véletlenen múlt" (Cs. PÓCS 1964: 3). Ezt követően a gyűjtés két lehetséges módját határozza meg, az atlasz módszert és a mongrafikus igényű kutatást. Feladatként mindkét esetben az adatok (a motívumok) teljességének bemutatását jelölte meg. Az első megoldásban horizontális, a másodikban vertikális síkban. Az elmúlt évek legszembetűnőbb fejlődése az volt, hogy a lokális, monografikus igényű gyűjtések terjedésével egyre több jól használható néphitanyag halmozódott fel. E széles körű anyaggyűjtés eredményeként mintegy tucat publikált s számos kéziratos önálló néphitmonográfia áll a kutatás rendelkezésére. A néphit geográfiai eloszlását kutató nagy gyűjtések (Magyar Néphit Topográfia, Magyar Néprajzi Atlasz) még kéziratban s részben feldolgozás előtt állnak. Bár ez a módszer az utóbbi években kissé háttérbe szorult, továbbra is készülnek egy-egy néphitparadigma országos elterjedését nyomozó, összehasonlító vizsgálatok. Az újabb gyűjtések nagy eredménye, hogy előtérbe került a magnetofonos gyűjtés és a szószerinti, pontos lejegyzés követelménye. Ennek leglátványosabb eredménye, hogy a korábban meglehetősen mostohán kezelt hiedelemtörténetek, hiedelemmondák terén is számottevő anyagot tettek közzé, s igen jelentős az archívumokban fellelhető kéziratos anyag is. A hiedelemmondák kutatásában nagy eredmény, hogy viszonylag nagy — bár nem a teljes magyar — anyag alapján elkészült a magyar hiedelemmondák katalógusa, amely a további gyűjtő- és feldolgozó munkák szempontjából alapvető orientáló segédeszköz. Az anyagfeltáró munkák mellett a néphitkutatásban megsokasodtak az elemző-feldolgozó vizsgálatok is. Az elmúlt évtizedet valóságos "néphit-