Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A vonóerő

Hajóhuzás emberi erővel - Betkowski J. nyomán Csermák Géza irja 1956-ban: "A magyar folyókról alig félévszázada tünt el, és a dunamenti falvak némelyikében még találkozhatunk olyan öregekkel, akik fiatalabb éveikben hajó elé fogatták 192 _ magukat. " Saját adatközlőim emlékezetében halvány és pontatlan képe él az embert megalázó hajóvontatásnak. Közvetlen gyakorlatból többnyire csak az ideiglenesen és rövid ideig tartó, valamint a konjunkturális szállítási és kereseti lehetőségeket kihasználó, ill. azokhoz kényszerhelyzetükben alkalmazkodó vállalkozó szellemű egyének (munkanélküli és napszámos rétegek) kisebb méretű hajóknak, dereglyéknek emberi erővel való vontatását idézték fel. A hajóvontatás történetében az emberi erőnek igénybevétele korszakonként meglehetősen egyenetlen. Az emberi erő alkalmazásának azonos méretű folytonosságáról nem lehet beszélni. A hajóvontatást — a legnehezebb, s bizonyos társadalomszervezeti vonatkozásban a legmegalázóbb munkák egyikét — az ókori rabszolgatartó társadalmakban intézményesitették először. Fejlettebb társadalmi formációkban való továbbélésének több oka, összetevője van. Az alapvetően kizsákmányoló társadalmakban a munkaerő olcsósága, más esetekben az állati takarmány és ennek következményeként az állati erő, továbbá az állati erő alkalmazásához elengedhetetle-