Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A vizállás milyensége

Alátámasztják ezt a Tisza mentéről szóló közlések is. "Ha üresen ment fölfelé a hajó, azaz teher alá ment, egy kb. 30 vagonos hajót, közepes vízállás mellett hat ló jól elvontatott, míg terhelt 154 hajó elé mindig kétszer annyit fogtak. " (Kiemelés tőlem - Gráfik) A vontatólovak száma függött a Tisza vízállásától is: áradás idején, nagy viznél nagyobb húzóerőre volt szükség, mint alacsony vizállás155 kor, kis viznél. Az áradó Maroson is növelni kellett a vontató lovak számát. "Áradáskor a Maros rendkivül gyors folyású és ha más időpontban árad, mint a Tisza, akkor a torkolatnál igen sebesen ömlik az alacsonyabb Tiszába. Olyankor a 6 lovas hajó vontatásához legalább 8 ló kellett. 1,156 A vizállás nemcsak a vontató állatok számának változtatását tehette szükségessé, hanem vontatókötél hosszúságának módositását is eredményezhette. "A vontatókötél mintegy 100-150 m hosszú volt, 157 de sokszor a viz sodra, mélysége szerint hosszabb is. " A hajókat nem vontatták mindig egyforma hosszú kötélen, s a kötél hosszuságának meghatározója éppen a vizállás volt. Előfordult, hogy ". . . csak 80-100 m, máskor 200-250 m. hosszú lovaskötél húzódott a cukktól a hajóig. Különösen akkor kellett hosszura ereszteni a kötelet, ha a folyó áradni kezdett és a cukk kijebb, a védőtöltés felé kényszerült vontatni, a hajó pedig a mély vizben, lényegében a nyári 1 58 meder helyén haladt. " Fontos itt hangsúlyoznunk, hogy az egyes folyók vízmennyisége, vízfolyásának átlagos sebessége az adott folyók más-más szakaszán eltérő lehetett ugyan, ez azonban ritkán volt olyan méretű, hogy csak és csupán emiatt kellett volna a vontató állatok számát ill. a vontató kötél hosszát változtatni. Ehhez rendszerint több tényező együttes hatására (a vontatóut állapota, a vontatott teher súlya stb. ) volt szükség. Arra azonban fel kell hivnunk a figyelmet, hogy hazai