Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A vizállás milyensége

folyóink a szállitott vízmennyiség és a vízfolyás átlagos sebessége szempontjából jelentős eltéréseket mutatnak (s a történeti múltban még inkább mutattak), igy mindazon jelenségek mechanikus összehasonlítása, melyeket a fenti tényezők befolyásoltak, csak komoly megszorításokkal értelmezhetők. Az összehasonlításokból levont következtetések pedig csak az összes ható tényező figyelembevételével, azok bizonyító ill. cáfoló erejével együtt fogadhatók el. Ilyen követelményeknek megfeleltetve nem állja meg helyét maradéktalanul az a megállapítás, mely szerint: "A kapitalista munkahajszára és egyben a fejlődés eltérő ütemére is jellemző, hogy mig a drávaiak 3-4, a szolnoki vontatók 2 ember erejével helyettesitet1 59 tek 1 lovat. " Ha hozzátesszük ehhez, hogy a Maroson ". . . gyalogos vontatásnál 2-3 ember felelt meg 1 vontatóló húzóerejének. . . s figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy a Tisza, Maros és Dráva folyók közül a Tisza vízfolyásának átlagos sebessége 161 a legkisebb, a Dráváé pedig a legnagyobb, akkor más — éppen e fejezetben tárgyalt — összefüggések is kirajzolódnak előttünk. Tanulságos e vonatkozásban a zsilipekkel kiegyenlített vizű enyhe sodrású Ferenc csatorna vontatóinak gyakorlatát, tapasztalatát is idézni. A csatornán — óbecsei adatközlőm emlékei szerint — a terhelt hajókat mindkét irányban, tehát a vizfolyással megegyező irányú ereszkedéskor is, vontatni kellett. Olyan gyenge volt a vízfolyás sebessége, hogy vontatás nélkül ereszkedni csak üres hajókkal lehetett, de ilyenkor is segítettek két nagy evezővel. Ilyen adott ságok mellett általános gyakorlat szerint 6 ló tette ki 1 0 ember ere jét — bármely irányban haladtak — , ami azt jelenti, hogy 1-2 ember erejével helyettesitettek 1 lovat (10/6 - 1,66). A vizállás milyensége, ill. abból következően a viz erősebb, sebesebb árja, sodrása természetesen a vontatás több részletében