Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitóeszköz

rates nevü (Ovidius Trist. III: 10, 31.) dereglyék s navesek 99 vagyis hajófélék szintén mutatkoztak ..." A folyóvizi közlekedés és szállitás legkorábbi s még differenciálatlan eszköze a római birodalomban az un. bödönhajó lehetett. "A folyamokon még a nagyobb kereskedelmi szállításokra is bodonhajókat használtak — amint ez kitűnik a Rhone és Mosel mellékén talált ábrázolásokból. ,jr ^ a kizárólag hadászati célokat szolgáló hajók, értve itt elsősorban azokat, amelyek a Dunán teljesítettek katonai őrszolgálatokat, két-, legfeljebb három-evezósök voltak, és természetesen megfelelő feltételek mellett a vitorlát is alkalmazták. A csak szállítási funkcióra specializált hajókkal, hajótestekkel kapcsolatban ". . . rendkivül érdekes az a 3. századi síremlék, amelyet Marcus Antonius Basilides nevü frumentarius (gabonaszállító) állított családtagjainak. A sirkó reliefjén azt a hajót örökítette meg, amelyen Basilides hajósgazda Vindobona (Bécs) és Carnuntum (a magyar határ közelében fekvő Petronell) között hajókázott. Az előbbi helyen a légió állomásozott, az utóbbi faluban pedig ennek parancsnoksága és a raktár volt. A dombormüről világosan kitűnik, hogy a gabonáshajó deszkapallókból épült, és orra a jelenkori bőgőshajókhoz hasonló csigaalaku. Még a hajó neve sem hiányzik: Felix Itala"*^ A római birodalom kereskedelmi hajózás céljaira használt vizijármüvei többnyire hajós társulatok kezében voltak, s áruszállítási rendeltetésüknek megfelelően a katonai egységeknél jóval nagyobb, terjedelmesebb és lassúbb hajók voltak, melyek evezéssel, vizfolyással szemben pedig vontatással haladtak. Kérdéses, hogy a kereskedelmi hajók építése során az esetleges harci alkalmazás szükségességére tekintettel voltak-e ill. ugyanaz a hajótípus békében és háborúban egyformán használható-e. Sok minden szól amellett, hogy az áru-, tégla-, vagy terményszállitásra épitett hajók