Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitott áru

leti társaság, habár nagyon jó lábon állott a török basákkal, most már a háború miatt nem igen kereskedhetett a kelettel. Olykor-olykor azonban mégis megkockáztatott egy-egy utat. Igy 1685-ben I. Lipót részére perzsa szőnyegeket szállitott. Máskülönben pedig keleti áruk helyett rendesen marhával és kősóval kereskedett . . . Mivel a Vág partján lévő erősségekbe meglehetős menynyiségü só kellett, a keleti társaság a Vág folyón is járatott hajókat 72 Trencsénig. " Takáts Sándor kutatásaira támaszkodva megállapíthatjuk, hogy ". . . ami a dunai áruforgalmat, vagyis a török földről a magyar király területére és Bécsbe szállitott árukat illeti, a XVI. és a XVII, században ugyanazokra a viszonyokra akadunk. 1559. nov, 6-a óta, amikor a törökkel való kereskedést újra megengedték, az útlevelekben és a sédákon rendesen ezeket a török árukat találjuk: selymet, abaposztót, karmazsin és szattyán csizmákat, czipőket és papucsokat, takarókat, pamutot, patyolatot, fátyolokat, nyergeket, lószerszámot, fűszereket, női szöveteket és különös en sok szőnyeget. Olykor arany és ezüstfonállal átvert ezreket érő perzsaszőnyegeket is szállítanak! 1668 óta hogy a bécsi selyemgyár megalakult magyar és rácz kereskedőkkel nyers selymet és 73 gallus festéket is szállíttattak Bécsbe. . . " Ha mindezen termékekhez hozzávesszük a belföldi — azaz Magyarországból az örökös tartományokba irányuló — forgalomba feltűnő áruféleségeket, akkor megállapíthatjuk, hogy a szállitott javak szinte mérhetetlen gazdag változatosságával állunk szemben, ugy azok mily ens ég ét, mint mennyiségét tekintve. Olykor egészen rendhagyó rakományok is szerepelnek a vontatott hajók esetében: "1692-ben Kayser generális a budai várban