Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitott áru

(a Duna felől) lévő mecsetet szétbontatván, a hegyoldalban darázskőre akadt. Mivel a bécsi császári nyári mulatóban, a Favorita kertben uj szökőkutakat, grottákat és egy nagy sala terrana-t épitenek, a darázsköveket ide rendelték. Az 1694 márcziusában visszavontatott hajókon már 12 óriási hordó darázskő ván74 dorolt Bécsbe. " A korszak hajózási kereskedelmének pontos felmérése rendkívül nehéz, s a források töredékes volta miatt szinte lehetetlen. Ahol és amikor a szállitás császári útlevéllel történt a levéltárak — gondos kutatás után — még adhatnak uj adatokat. A túlnyomó többségről azonban: "a kereskedők áruiról, ha a szállitás a rendes uton ment s ha valami ok miatt le nem foglalták, alig van tudomásunk, mert az egyes harminczadhivatalok naplói, amelyekben napról-napra minden egyes kereskedő árui föl voltak sorolva, elpusztultak 7 5 s csak hírmondónak maradt meg egy-ketto. A török utáni idők folyami hajózásában egyre kevesebb nyomát találjuk a katonai, hadi célokat szolgáló vontatásnak, ezzel szemben fokozatosan nő a jelentősége a kereskedelmi hajózást kiszolgáló vontatásnak. E kisebb és nagyobb távolságokra — az ország határain túlra is — irányuló kereskedelemben közvetlenül elsősorban a folyómenti települések: falvak, mezővárosok voltak érdekeltek, közvetve pedig az ország minden gazdasága, uradalma, s maga az állam. Éppen ez utóbbi, az állami szállításokat kiszolgáló folyami vontatással kapcsolatos nehézségek kiküszöbölése — mint egy ok — indíthatta II. Józsefet hírhedt rendeletének megalkotására, mely szerint a halálbüntetést eltörölve, a hajóhuzást, hajó vontatást iktatta annak helyébe. Az uralkodó 1783-ban Magyarország végvidékeit beutazva tapasztalta, hogy "... az élelmi szerek és egyéb czikkek nevezetesen a r é z , vas és só s zállitása a Dunán és mellékfolyóin