Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Módszertani meggondolások a folyami vontatás elemzéséhez

a hajó jobb oldala mellé kötötték jó szorosan, a hajó közepe táján. A dereglye farát a peremdeszkán lévő egyik karikához kötötték, az orrát pedig a hajó első basának egyik bakjához. Hogy a dereglyét odakötő kötelet jó szorosan oda lehessen húzni, a dereglye orrán egy kis járgány volt, s annak a segitségével feszitették meg a kötelet, hogy evezés alatt a dereglye meg ne moccanhas son. Igy természetesen a dereglyének s egyben a hajónak is csak az egyik oldalán evezhettek. Nem volt azonban semmi baj, mert ha egy kissé félre igyekezett is a hajó, a kormány egyenesben tartotta. Mindebből következik, hogy a dereglyének csak az egyik oldalán voltak evezőtartói, koloncai. A dereglyében ülve eveztek, s hogy lábukat legyen minek nekivetni, minden ülés előtt volt egy rugó, azaz egy-egy olyan vastag keményfarud, mely keresztben átérte a dereglyét s oldalt a rugótartóba volt dugva. A rugót könnyen ki lehetett venni a tartóból, hiszen különben a lovakat nem tudták volna belevezetni. Éppen ezért nem egyforma rugótartót tettek a dereglye két oldalára. Az egyik átlyukasztott vastag deszkadarab volt, melybe csak bedugták a rugó egyik végét, a másik tartón egy, a felső végén L betű alakjában elhajló csatornát vágtak ki, melybe a rugó végét könnyen be lehetett csúsztatni, s belőle kivenni. Állandó ülései nem voltak a dereglyének, hanem a peremén deszkákat fektettek át. Erős, keményfából való kb 3 méter hosszú evezőket használtak, s háttal ültek a menetiránynak. Csak a dereglye orrába volt mindkét oldalon egyegy kolonc, mivel szaldómkor, vagyis a lovak áts zállitásakor evezett "23 állva két ember. A dereglyékkel, hajókkal történő ereszkedés a hajótestek állása szerint megkülönböztethető: 1. orral, 2. farral való ereszkedésre.