Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

kozás öröklődött a fiuknak is részük volt a később rájuk hagyott örökföld szerzésében, legalábbis a házasságukig vagy a család szét491 válásáig, amig közös volt a kereset. " "A törekvő deszki hajóvontató fuvarosok többsége a század elejétől már 6-10 hold föld tulajd onosa volt. A két világháború közötti homokkereskedelmi konjunktúra idején többen 20-25-30 holdra gya492 rapitották vagyonukat. " Voltak a hajóvontatők között kizárólagosabban a szállításhoz és a közlekedéshez kötődőbbek is. Ezek közül — mint azt már több szempontból is láttuk — kiemelkedtek a komáromi szekeresgazdák, akiknek a hajóvontatás mellett a szárazföldi helyi és távolsági szekérfuvarozás adott még jövedelmi forrást. A komáromiak "általában csak annyi földet müveitek, amenynyi a család kenyerét és az állatok takarmányát biztosította, fő ke493 reseti forrásuk a hajóvontatás és a szekérfuvarozás volt. " A szolnoki fahajók vontatói is ilyenek lehettek, mint arra a hajósok következetes megnevezései: "fuvarosok", "szekeresgazdák" és "kocsisok" is utalnak, vagy mint a már idézett, s egykor Szolnokon élt és fuvarozással, fiakkerozással valamint vontatással foglalkozó ujkécskei Váczi István adatközléséből is kiderült. A hajó vontatás sal foglalkozók háza, udvara, háztájéka nem különbözött az adott település, falu vagy mezőváros paraszti lakosságának hasonló objektumaitól. Az szinte természetes, hogy nem a zsúfolt falumagban, belvárosban laktak, telepedtek meg, hanem a külső övezetekben, ahol állataiknak, fogataiknak, takarmányaiknak stb. volt bőven helyük, ill. a településeket átszelő folyóvizek partköz elében. Deszken "a hajóvontató fuvarosok háztájéka vagyoni helyzetüknek megfelelően különböző volt. Az istálló régebbi házaknál a lakó-