Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

Ezek a nagyobb földtulajdonnal rendelkező lovasgazdák, fuvarosok, vontatók a hajóvontatás mellett maguk szántották földjeiket, maguk nyomtatták el a gabonát, amikor a fuvarok között a mezőgazdasági munkára ráértek. Ha a szükség ugy kivánta, sokan napszámosokat fogadtak a mezőgazdasági munkák elvégzésére. Ebben a tekintetben a Pest környéki és Győr melletti falvak vontatói hasonlóak a deszkiekhez, akikről Juhász Antal tanulmányából tudjuk, hogy a földet igyekeztek maguk megművelni, de ha a hajósgazdák üzentek értük — az utóbbi időben sürgönyöztek — akkor otthagyták a földet és vontatni mentek. "Otthagytuk az ekét a földben, befogtunk és mentünk vontatni. Amikor elvégeztük a fuvart és visszatértünk, ott folytattuk a szántást, ahol abbahagytuk. . . " Ha sürgős volt a mezei munka elvégzése - pl. vetés, aratás, betakaritás — akkor inkább napszámost fogadtak, de kitartottak a vontatás mellett. A tehetősebbekbérest tartottak, aki a szántóföldi munkát végezte és 490 szükség esetén a vontatásnál is segitett. A mezőgazdasági tevékenységet is folytató vontatóknál természetesen a föld éppúgy létkérdés volt, mint a parasztság egészénél, igy érthető, hogy tehetségük és szorgalmuk szerint igyekeztek gyarapítani. "Amikor szereztek néhány hold földet, ahhoz már könynyebb volt ujabb holdakat ragasztani. Tanulságos ebből a szempontból az egyik legnagyobb szerb vontatócsalád, a Radityok egyik ágának vagyoni helyzete. A ma élő Radity Tósó vontatással foglalkozott. A nagyapának kezdetben 8 hold földje volt, de amikor elhalt, három fiára már 5-5 hold földet hagyott örökül. Mindhárom fia apja foglalkozását űzte. Hármuk közül a legügyesebb Radity Misó tehát 5 holddal kezdte és 16 holdra gyarapította, és 8-8 holdat hagyott két fiának. Radity Tósó alig több mint egy évtized alatt négyszeresére növelte földtulajdonát. Persze olyan családokban, ahol foglal-