Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

régibb időben az 1880-90-es években nem minden vontatónak volt földje, de a földtelenek is vettek árandába (haszonbérbe) vagy feles müvelésre az uraságtól néhány holdat. Általában azt tapasztaljuk, hogy a deszki hajóvontató fuvarosok törekvő emberek. Az egyik család három nemzedékkel ezelőtt, a mult század vége felé földnélküli zsellérsorban élt és az 1920-as évek elejére több mint 20 hold földtulajdont szerzett. Ma már nehéz pontosan megállapítani, mennyi volt ebben a gyarapodásban a hajóvontatással szerzett bér szerepe. Bár a vontatás viszonylag jól fizetett munka (bérmunka) volt, a vontatók sosem csak abból éltek. Elmentek részes aratónak, földet béreltek és mindebből, törekvő családoknál nemcsak a megélhetésre futotta, hanem földszerzésre is. A keresetük jobb volt, mint más fuvarosoké. A hajóvontatást végző szerbeknél a földmüvelés volt a mellékes munka (és jövedelmi forrás), és ezt maguk 487 is igy tartották. " A századvég Győr környéki vontatói is folytattak mezőgazdasági tevékenységet. Erre következtethetünk T i m a f f y László adatközlőjének: Naszádos Péternek szavaiból, aki elmesélte, alig várták már — a jó kereseti lehetőség miatt — a hajókat, s akármilyen szoros munkaidő volt is otthon, ha hajóra hivták őket otthagyták a kapálást, aratást, cséplést és mentek vontatni. "Vót ugy is, hogy a cséplést is otthattuk a vontatásért, nos, mire kéthetire hazamen488 tünk há kicsirázott a gabona a szérőben. " A Szentendre szigeti vontatók életében sem volt kizárólagos jövedelmi forrás a hajóvontatás, hanem megélhetési lehetőségeiknek kibővítése. "Nem volt ritka az olyan hajóvontató, akinek több hold földje volt. Tahitótfaluben emlegettek egy vontatót akinek 20 489 hold földje volt. "