Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)
A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége
juk, hogy a magyarországi hajóvontatási gyakorlatra alapvetően az átmeneti formák jellemzőek mind térben, mind időben. Ezen átmeneti forma alatt az értendő, hogy a hajóvontatás Magyarországon a vontatók életében nem volt kizárólagos jövedelmi forrás, még a vontatás fő idényében sem. Megállapításunknak korai irásos bizonyítékai között emiitjük meg az Egyed-féle összeírást 1829-ből; Dunaföldvárról, Tolnáról és Faddról azt írja, hogy a ". . . lakók szántás-vetésen kivül lovakkal való hajóvonással, illetőleg hajóval való fuvarozás és dohány483 termesztés által szerzik be szükségleteiket. " Ugyanennek a kérdőívnek bátai válaszában hasonló áll: "Szántás-vetésen és szőlőmüvelésen kivül átajában a hajó húzásokból szerzik be szükségletei..484 ket. " Az ezt követő évekből Fényes Elek statisztikai leírása az érsekcsanádiakról ad hírt ugy, hogy azok a mezei gazdálkodás mel485 lett fuvarozásból és hajóvontatásból élnek. Az 1848-49-es forradalmi években a bátaiak erőszakos erdőfoglalási ügyében folytatott perben a jegyző azt jelenti a megyének, hogy a vádlottakat nem lehet összeszedni, mert "Bátta közönségének nagy része szegény lévén, az évnek különböző szakaszait részint hajó vontatással, részint messze terjedő vizeken halászattal, többi részit messze vidéken mezei munkák tételével kenyereket keservesen szerzi. " — Mohácsról a regnicolaris conscriptióban pedig az alábbiakat olvashatjuk: "A lakosság nagy része hajók vontatásával, meg és kirakásával, kereskedők szállításával, s a királyi só4 86 ház kézi munkájánál bő munkalehetőséget talált. " A XIX. század második felének deszki szerb hajóvontatói a fuvarozás, mint fő foglalkozás mellett földmüveléssel, paraszti termelő munkával is foglalkoztak. "Az adatgyűjtésünkkel elérhető leg-