Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

A bezdáni öreg hajósok felidézve a régi hajózás nehézségeit arról is meséltek, hogy "... a partok mentén elterülő ősrengetegből sokszor veszélyeztették a hajót és hajóst egyaránt az erdőségek A , A 408 szegénylegényei. E rablók még a hazafelé tartó vontatókat is megtámadták. Tragikus és megrázó Kelemen István komáromi szekeresgazda esete, akit 1845-ben az útonállók Gönyü és Koppánmonostor között agyon481 ütöttek és kifosztottak. Végezetül még egy veszélyről be kell számolni: a hajók zátonyra futásáról. Ez természetesen elsősorban a hajósokat érintette, de közvetve a vontatók számára is hozhatott balesetet, veszteséget. Különösen a kurtulyásnak kellett ilyenkor figyelnie s hogy a hirtelen megfeneklett hajó vissza, a vizbe ne ránthassa az állatokat: pillanatok alatt el kellett oldania a vontató egységet a vontatókötélről, vagy elvágnia azt és ugy szabadítani az állatokat. A folyami kereskedelmi szállításnál is megfigyelhető kettősség: egyrészt a hivatásos kereskedelem áruinak szállítása, másrészt az őstermelői, háziipari szinten előállított áruk szállítása, termé482 szetesen a kereskedelmi gyakorlat kettoségét tükrözik. A kereskedelem egyrészt elkülönült vállalkozók, az árutermelők és a fogyasztók közé ékelődött csoport privilégiumaként végzett: másrészt az áruját előállító s önmaga értékesítő paraszti, félparaszti ill. kismester, iparos réteg kereskedelmi tevékenységének összessége. A kettőség, valamint a két szélső pólus közötti átmeneti formák a folyami szállítási gyakorlatban is jelentkeztek: gondoljunk a csak fuvarozásból ill. hajóvontatásból élő komáromi szekeresgazdákra, a fuvarozás mellett földmüveléssel, paraszti termelő munkával is foglalkozó deszki vontatókra és végül az embervonta heti-, vásáros- ill. kofahajókra. Kutatásaink alapján azt mondhat-