Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

de sújtások és ezüst nélkül. Nagyobbrészt szürke szövetből, vagy 472 vászonból készült. " A hajóvontatás, mint társadalmi-gazdasági erők által életrehivott tevékenység, különösen az egyes és periodikusan ismétlődő konjunkturális időszakok (a XVIII-XIX. századi gabona és bor, a XIX-XX. századi építkezéseket kiszolgáló homok, sóder és kő, valamint a szinte állandó só és faanyag szállítások) révén széles rétegeknek biztosított nehéz, de viszonylag jól jövedelmező munkát. Ez is a magyarázata — többek között - annak, hogy az egyes hajóvontató társulások közötti súrlódásokra, nézeteltérésekre igen kevés adatunk van. Inkább virtus, mintsem bármiféle ellentét az oka egy bátai adatközlő által felidézett eljárásnak: "Ha farkashájjal megkenték a dereglyét, akkor megvadultak a lovak. Azért csinálták ezt, mert 473 azt nem akarták, hogy valamilyen hajó előttük menjen. " Előfordult azonban, hogy egy-egy terület vontatóinak kevés munkájuk akadt, s ilyenkor természetesen nem szívesen látták más vidékek vontatóit saját "felségvizeiken". Ez történhetett a deszki szerb vontatókkal is amikor a Kőrös vidékére értek. "A csongrádi vontatóknak kevés lehetett a munkájuk, mert többször meg akarták akadályozni a deszkieket, hogy a Kőrösön vontassanak. Pl. tavaszszal a köröstoroknál várták a szegedi hajókat és azt állították, hogy feljebb a Kőrösön nagy az árhullám és emiatt nem lehet haladni. Az volt a céljuk, hogy a rácoktól átvehessék a fuvart. Persze a deszki kocsisok nem fordultak vissza az ilyen híresztelések mi,,474 att. " A hajóvontatók számára az egyetlen és igazi veszélyt a gőzös, majd a motoros vontatók megjelenése jelentette. Az ezt megelőző, a vontatást mechanizálni kivánó kísérletek nem jelentettek komoly konkurenciát.