Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

jos sarkantyú és az ősi széles pengéjű fringia sem hiányzik. Egész öltözetük sötét szinü posztóból készül. Rendes körülmények között a szekeresgazda filigrán mivü ezüst gombokkal megrakott bekecset, ezüst gombos mellényt és magyar nadrágot visel. Télen-nyáron ez . „471 a ruhája. Kecskés László szerint a komáromi szekeresgazdák egészen a második világháborúig megtartották azt a viseletet, melyet őseik évszázadokon keresztül hordtak: "A szekeres gazdák diszruhá ja valóban festői volt, igy akarva, akaratlanul, mindenki felfigyelt. Sötétkék posztóból készült nadrágból, mellénybői, dolmányból és mentéből állott. A nadrág testhez álló, magyar nadrág, a comb elülső, felső részén, szépen fonott vitéz kötéssel, a varrásokon fekete paszománnyal. A mellényen szép finomművű, félmogyoró nagyságú és alakú ezüst gombokat viseltek. A dolmány derékba szabott volt, elől fekete vitézkötésekkel és fél dió alakú és nagyságú ezüst gombokkal. Hajtókája kicsiny volt, éppen, hogy nyitva hagyta a nyakat. A hajtóka alól kilátszott a fehér ingnyak és az aranybojtos, fekete magyar nyakkendő. A mente volt a ruházat legszebb darabja. Elől gazdagon rádolgozott vitézkötések, és két vagy négy sorosan varrott dió alakú és nagyságú ezüst gombok diszitették. Oldalt is, hátul is minden varrást fekete paszomány takart. A mentét köröskörül asztrakhánprém szegélyezte, s ebből készült a gallér is. A mentét melegebb időben panyókára vetve viselték. Az elejének két felét válltól vállig érő lánc tartotta össze. Fejüket asztrakhánprém kucsma fedte, melyhez régente kócsag, később fácántollat tűztek. Az öltözetet fekete oldalvarrott ráncos torkú vagy rámájú magyarcsizma egészitette ki. Különleges alkalmakkor, midőn testületileg vonultak ki, oldalukon kardot viseltek. ... A szekeres gazdák munkaruhája hasonló volt mint a díszruha,